Szállás

[b]-

-Nem nem félek! Egyébként honnan veszed azt, hogy ennyire bunkók lennénk egymással. Csak akkor fegyelmezzük egymást, ha a banda összetartásának rossz lehet, az a dolog, bármi is legyen az, amit egyikünk vagy több tag csinál. Érted, hogy mire akarok kilyukadni?*kérdeztem, majd leültem a kanapéra*

- Értelek. Bocsi. Csak mert ugye múltkor mondtad, hogy nem nézik jó szemmel hogy velem jársz. De amúgy jó fejek. Legalább is a kórházban azok voltak. *Mondtam , közbe körbe körbe járkáltam a lakásban. Majd nagy kopogást hallottam az ajtón keresztül, ami inkább dörömbölésnek bizonyult.*
- Jól van megyek már nem kell betörni az ajtót. *Mondtam majd lassan nyugodtan kinyitottam az ajtót és hirtelen.*
- Helloooo...Áhh úr isten. *Mondtam meglepődötten közbe kinéztem a folyosóra.*
- Atyám ebből összejöhetne egy csere foci csapat. Itt a számom. *Adtam egy cetlit az első lánynak. Majd néztem ahogy a többi, szempilláit remegtetve néz be a nappaliba.*

-Nem azért, de tudod azért van azon az ajtón az a lyuk, hogy megnézd ki dörömböl*nem akartam undoknak tűnni, de most semmi kedvem nem volt velük találkozni. bármit megadtam volna, hogy egy éjszakát Pattel töltsek*

* Néztem Paulra amint megtette a szokásos megjegyzését.*
- Tudom mire használják! *Vágtam vissza, erre kicsit furcsán nézett. Direkt mondtam xD.*
- Na megmutatom hogy csinálják ezt a profik. * Súgtam oda kezemmel semmi vészt mutatva.*
- Oda nézzetek ott van Judy Garland. *Sikítottam egyet, majd kezemmel a folyosóra mutattam.*
- Khm...Judy Garland yeaaah. *Mutattam ismét a folyosóra. Paul a döbbenten hülyének nézem őt arccal nézett rám, amit nagyon bírtam. A többi lány nagy szemmel nézett.*
- A francba. *Súgtam magamnak.*

-Jól van! Meg oldom, rendben?*kérdésnek hangzott bár nem annak szántam,m majd lassan feltápászkodtam, s odamentem az ajtóhoz, s ekkor megláttam. azt a vörös hajú nőt aki kilökte életem szerelmét az úttestre. hatalmas düh újra előjött bennem, de nem mondtam semmit. a kezem ökölbe szorult, bár sosem tudtam volna megütni egy nőt, még akkor sem, ha ekkora gyűlöletet árasztok felé.*-Te..tee voltál az.*mutattam a lányra, de ő csak értetlenül nézett rám*-Te voltál az...az aki kilökte az útra.*hangom sziszegésnek hangzott, mint egy kígyónyelvű beszéde. mikor ráébredt, hogy miről is van szó rázta a fejét, és azt mondogatta, hogy "nem nem, nem én voltam esküszöööm" már a sírás határán volt. bárhogy is ellenkezett azt arca, mikor a könyökével meglökte Patot..hát igen az a pillanat örökre a retinámba égett. örökké emlékezni fogok arra a pillanatra, arra a lányra. a hajára, az arcára. minden egyes részletre emlékezni fogok a halálom utolsó percéig...csak álltunk, s néztük egymást. kezemet újra a letettem, s akaratlanul is összehajtottam az ujjaimat. Pat értetlenül nézett. szeme ide-oda cikázott közöttem, s a lány között. majd hirtelen az ajtó becsukódott. Patrica hajtotta be. Örültem neki. Soha, de soha többé nem akartam azt a nőt látni. kezem kiengedett, s szomorúan néztem Patre.*-Sa..sajnálom, de tényleg ő volt. és..és elvitt a düh magával.*esedeztem bocsánatáért. álltam, s néztem a szemébe, percekig, míg végül beszédre nyitotta a száját*

* Néztem rá egy darabig nagy szemekkel, majd lassan elmosolyodtam és elkezdtem kiabálni, és vigyorogni.*
- EZ ESZMÉLETLEN VOLT. BÜSZKE VAGYOK RÁÁÁD. *Mondtam, majd megöleltem, és vissza.*
- Tanítvány legyőzte mesterét. *Mondtam mint a kínai mestere, közbe kezem vállán volt.*
- Kaphatok egy ötöst??? *Kérdeztem vigyorogva, majd kezemet felemeltem, ő meg belecsapott.*

-Ohh..örülök, hogy tetszett!*mondtam vigyorogva*

/bocsi le vagyok fagyva/

* Néztem rá mosolyogva, majd ismét valaki kopogtatott. Reflexből majdnem kinyitottam, majd hirtelen mintha eszembe jutott volna.*
- Oh...* Majd kinéztem a kis lyukon. Csodálkozva néztem Paulra majd kinyitottam az ajtót. John volt az.*
.- Szia John, Mizu? *Támaszkodtam neki az ajtófélfának, majd John megszólalt.*
- Mi van itt??

*az ajtó mögött John volt*
-Hello haver! Mire célzol?*kérdeztem, s kíváncsian néztem barátomra*

- Khm..*Kárgogtam egyett majd vártam John válaszát.*
- Hát a rajongók mindenfélét beszélnek, hogy be volt húzva a függöny és furcsa hangokat hallottak. *MOndta JOhn gyanakvóan.*
- Mii?? Ez hülyeség filmet néztünk. Biztos azt hallgatták. Megkéne nézned a filmet. *Javasoltam neki grimaszolva.*
- Na de JOhn msot szeretnénk kettesben lenni. Pápá. Nehéz a búcsozkodás. Szia. *MOndtam majd be löktem az ajtót.*
- Miért adnak le a rajongók mást mint ami volt? *Mondtam idegesen.*

-Olyanok mint az újságírók! Mindent kiforgatnak az igazukból!*mondtam kedvesen, majd megfogtam a kezét, s visszavezettem a TV elé.*-Nézünk még valamit a TV-ben?*kérdeztem tetetett érzelmekkel az arcomon.*

- Hát...nem tudom. *Mondtam mosolyogva, majd szenvedélyesen de lassan neki döntöttem homlokomat homlokához, és lágyan megcsókoltam, majd nem bírtam abba hagyni. Apró lihegések hagyták el közbe számat, szívem pedig hevesen vert.*

-Hmm....ez biztosan...jobb mint...egy film.*nyögdécseltem ki ügyetlenül a szavakat. a vágy magával ragadott, s nem tudtam abbahagyni. megelégedtem volna, ha örökké csókolózhatunk. nem kell nekem több, csak, hogy ajkain egymáshoz érjenek.

* Paul eléggé beindult így már én sem bírtam tovább magammal húztam a kanapéra. Ő könyörtelenül csókolgatta nyakamat, míg hírtelen egy aprócska nyögés el nem hagyta torkomat. Elöntött a hév, és nem bírtam magammal. Kétkezemmel beletúrtam Paul hajába, ami már eléggé csapzottan, és kócosan állt. Mjad nagy lépteket hallottam az ajtó felé, de nem bírtam abba hagyni. Majd hirtelen John rontott be. ISMÉT. Paulal megmerevedve feküdtünk az egyán, majd lassan fordítottuk oda a fejünket John felé.*

"nah ezt nem úsztuk meg"*gondoltam, majd kicsit arrébb csúsztam, és Johnra néztem*-Neander-völgyi vagy? Mi lenne, ha megtanulnál kopogni?*kérdeztem, s kérdőn nézett rám, de John csak mosolygott, mint egy kisfiú aki olyat amit nem kellett volna, de nagyon örül neki, hogy kiderült.*

- John húz ki innen. *Mondtam neki kissé fintorogva, Amikor bejött a managerük és a másik kettő zenekari társa.*
- Remek...valami színház van itt. MI lenne ha beszálnátok. *MOndtam viccelődve, de kissé mérgesen.*

-Ha meg szabad kérdeznem, mit kerestek itt?*kérdeztem, s a mondat végét hangosabban mondtam, majd az utolsó szónál széttártam a karomat.*
-Csak van...egy kis megbeszélni valónk.*mondta, s tisztán ki lehet venni, hogy csak értem jött. Patnek erről nem akar beszélni. Kicsit megsértett, de nem mutattam ki.

* Kifújtam a levegőt, majd mikor Paul leszállt rólam, egyik kezemet fejem alá tettem. Majd mind az 5-en kimentek. Tudtam, hogy rólam van szó, de nem akartam gorombáskodni. Viszont hallottam miről beszélnek.*
- Nem nézik a rajongók ezt jó szemmel. Hogy Patriciá-val mutatkozol. *Erre kicsit összehúztam a szememet, így fölültem, karjaimat összefontam. A többit már nem is hallottam, mert eléggé ideges voltam. Majd Paul bejött, és én mozdulatlanul ültem a kanapén, kissé dühösen. Vett egy mély levegőt, ebből azt ítélem meg, hogy tudja, hogy hallottam.*

*ez igazságtalan volt. hogy tudnék dönteni a banda és életem szerelme között? ha a bandát választom akkor Patricia örökkön örökké gyűlölni fog, és én sem tudnék már akkor zenélni. viszont, ha Patot választom, akkor a banda fel fog oszlani, de együtt élem le az életemet a legcsodálatosabb emberrel az egész világon. nem tudom, hogy mit kéne választanom. ekkora szemétséget még nem tettek velem a srácok. az együttest is szerettem, bár Paton kívül senkit se jobban, vagy éppenséggel semmit. hirtelen megfordultam és a haverokra néztem*-Hogy tehetitek ezt velem? Mondjuk téged, John, megkértünk, hogy hagyd el a barátnődet csak azért, hogy jobb legyen a bandának? Nem hiszem. Én egyikőtöket sem kértem semmire amikor barátnőtök volt. Bezzeg amikor megtaláltam életem egyetlen szerelmét, a nagy Ő-t, akkor azt kívánjátok, hogy hagyjam el őt, csak azért, hogy annak az együttesnek jobb legyen. A ti barátnőtök sem volt híres. Nem volt egy világhírű színésznő, vagy énekes. Mégis megvoltatok.*nem hittem el, hogy ilyet kérnek tőlem. hogy gondolhatnak csak magukra. idegességemben elrohantam, de hallottam, hogy Pat kiált utánam, s lassan utól is ér*

* Egy fakó pillantás a srácokra és Paul-ra is, de megfogtam a kezét és vissza rántottam.*
- Ha nektek úgy jobb hogy nem vagyok itt akkor elmegyek. Nem akarom hogy miattam vesszetek össze. De ha a ti barátnőtökkel mutatkozhattok Paul miért nem mutatkozhat velem? Azért mert ő érte vannak oda alegtöbben? Ezért ő neki nem lehet magánélete? Ez önző dolog. Fantasztikus banda vagytok aminek az a lényege, hogy megértsétek egymást. A becsület....az őszinteség......* Vártam egy pillanatot, melyre már fejüket hajtották le, arcukra széggyelem magam mimika került fel.*......és a megértés. Fogatok ezt eddig még senki nem mondta.*Néztem egy darabig rájuk, és úgy éreztem magamat, mintha az anyjuk lennék. Néztem rájuk egy darabig, majd lassan elindultam a lépcső felé.*

-Hé Pat! Hova mész?*kérdeztem, s utána mentem gyorsan*-1. Te itt laksz! 2. Még nem döntöttem, hogy mit választok!*mondtam viccesen, s közben az ujjammal mutattam a számokat.újra el akart indulni, de én csak megfogtam a karját*-Patrica! Kérlek figyelj Rám! Szeretlek! Tudod jól, hogy jobban szeretlek bárminél. És mindent megadnék amit csak tudnék. És tényleg nem tudom, hogy mit válasszak. Ez nehéz döntés ugye megértesz?*néztem mélyen a szemébe. percekig is úgy állhattunk mikor egy hamis köhögés felébresztett minket a kábulatból. Johnra néztem.*-Megint valami gond van? Talán beszélni sem ebszélhetek vele?*vontam kérdőre. egy már fokkal alacsonyabb lett képzeletbeli "Tisztelés-mércém" John irányában. Sőt a banda többi tagjával szemben is.*-Khm...ha ennyire fontos neked..Ő*-Van neve is!*szóltam közbe, majd a döbbenet kis szikrája lobbant fel szemében, hisz nem szokta meg, hogy egymás szavába vágunk.*-Ha ennyire fontos neked Patricia, akkor szerintem nem szabad beleszólnunk az életetekbe.*mondta beismerően. örültem, hogy ezt mondja. hatalmas kő esett le a szívemről, hogy már nem kell választanom kettejük között. Hatalmas mosollyal néztem Patra, s ő is viszonozta*

* Annyira jólesett, hogy nem bírtam ki vigyorgás nélkül.*
- Köszönöm.....*Mondtam hálásan, még is gunyolódva. Ezt viszont megérdemelték. Paul mélyen a szemembe nézett, két kezemet megfogta, majd mielőtt megcsókolt volna, lassan a fiúkra néztünk, ezzel azt jelezve húzzanak már el a francba. Majd krákogva elindultak a lépcső felé, de George odajött.*
- Sok sikert az éjszakához. *Mondta komolyan. Vettem egy nagy levegőt mintha mondani akarnék valamit de nem tudtam. George még Paulnál is érzelmesebb volt, mert neki mindene a szerelem. Szóval ez érthető volt, hogy ő nem lázadt Paul ellen. Már értem miért vele van a legjobb viszonyban. Majd mikor Georgre is távozot, kinyítottam az ajtót bár nem tudtam elszakadni Paultól közbe csókolgattam ajakit tovább. Majd Paul lábával belökte az ajtót, és a kanapéra dőltünk le.*

-Tűnj már el!*mondtam viccelődve de mégis volt a hangomban egy kis figyelmeztető hangulat is. mikor végre eltűntek szenvedélyesen megcsókoltam, s észrevettem, hogy nyitva van a szomszéd ajtó, s egy idős néni néz ki rajta. erre el kellett nevetnem magam, bár egy kicsit szégyeltem magam, hisz biztosan nem látja ezt jó szemmel. Pat csak kérdőn nézett rám, de én nem tudtam megszólalni, inkább megfogtam a kezét, s bevezettem a szobába*

* A kanapén voltunk. Én feküdtem, Paul meg rajtam, és néztünk egy mást szemébe. Hirtelen elmosolyodtam.*
- Te szemét. Mindig röhögnöm kell ha így belenézel a szemembe. *Mondtam nevetve.*
- Mesélj valamit. Például...beszélgettél már valaha rajongóddal? Vagy nem engedik hogy beszélj velük, cska letámadnak? *Mosolyodtam el.*