Szállás

...

*a hosszabb úton mentem haza.megérte, nem találkoztam egyetlen egy örült rajongóval sem....Patricia még nem ért haza, de nem aggódtam. tud vigyázni magára. lehet, hogy még kint marad egy ideig...lefeküdtem az ágyamra, s a félig még teli poharat letettem a kis asztalomra...egy kicsit megpróbáltam elaludni, mivel este alig pihentem*

* Amikor oda értünk a szállásra, fölvezettem a szobánkba.*
- Itt bisztos nem találnak meg. *Mondtam egy ördögies mosollyal arcomon.*

mikor már majdnem elaludtam Patricia toppant be egy férfival.Lassan és fájdalmasan felültem és szemügyre vettem a két személyt. Hirtelen nem ugrott be, hogy ki ő, pedig nagyon ismerős volt.*-Hello Patricia! És idegen! Ki a te barátod?*kérdeztem mosolyogva, majd felálltam az ágyról és odamentem a férfihoz, hogy kezet rázhassak vele.*

*Patricia berángatott egy szobába. Ahol volt még egy nő.*"jó menekítés."*gondolta, de nem mutattam az arcomon azt az érzést amit ez a gondolat okozott...a nő fáradtan felült, de nem láttam rajta, hogy izgatott lenne amiatt, hogy meglátott..ez elég hamar be is bizonyosodott. ő sem tudta, hogy ki vagyok. mintha a világ másik végéről jöttem volna ennek a kettő lánynak.*Khm...Paul vagyok. Paul McCartney.*mondtam egyszerűen, s kezet ráztam vele.*-És te?*kérdeztem egyszerűen*

-Ismerős a neved! Valamilyen színész vagy?*kérdeztem, s egy pillanatra el is felejtettem, hogy kérdezte a nevemet.*-Jajj bocsáss meg! Én Elizabeth vagyok!*folytattam, majd elengedtem a kezét és visszaültem az ágyamra...*

- gyere. *Mondtam neki majd bevezettem a szobámba.*
- Mi ez a nagy felhajtás ott kint, Vagy is ez miattad van? Vagy...nem értem.

-Igen miattam van.*mondtam miközben elkezdtünk sétálni a házban. valamiért élveztem, hogy nem tudják, hogy ki vagyok. bár nem hiszem, hogyha el is mondanám nekik nagyon érdekelnék őket.*-Tényleg fogalmad sincs arról, hogy mi a foglalkozásom és, hogy ki vagyok?*kérdeztem kíváncsian..."talán semmi gond nem lesz abból, ha elmondom neki..."*gondolkoztam el, miközben azt vettem észre, hogy megálltunk.*

- Igazából nem igen szoktam ilyenekkel foglalkozni...de ismerős vagy. Vagy is tudom hogy a lányok a suliban a te képedet látom szinte az összes füzeten, és a bartánőm állandóan azt mondja te leszel a fiúja. Erre én álmodozoz csak.... vagy is te biztos valami hírességgel jársz. Nem,

-Ő az a bizonyos barátnő? Még a nevemet sem tudja...Egyébként nem. Egy hírességgel sem jártam eddig. A női hírességek olyan nagyra tartják magukat. És mindent rögtön meg akarnak kapni. Én az igazira várok.*vallottam be egy kis szünet után.*

- Ismerős érzés. *Ültem le az ágyra gondolkozó fejet vágva.*...még sose voltam senkibe se szerelmes. És emiatt cukkoltak is. De nem tehetek róla. *Ráztam meg a fejemet.*

-Ezért nem kellene cukkolni senkinek sem. Megsúgom, hogy még én sem voltam úgy igazán szerelmes.*vallottam be...egy kicsit hasonlítotttunk egymásra. Valami furcsa érzés kezdett kialakulni bennem. *

* Mikor már kezdtem össze ismerkedni vele, akkor hirtelen borsozni kezdett a hátam, és elpirultam.*
- Szóval a lányok jóvoltából már olvastam rólad...de te rólam szinte semmit nem tudsz. Nagyon jók a mindennapjaim. *Mondtam mosolyogva.*...Elizabeth pedig az egyik legjobbarátnőm...szinte már a testvérem.

-Az nagyon jó. Én nem igazán tudok megbízni az emberekben. Mindenki azt mondja, hogy a barátom szeretne lenni, de a legtöbben, csak azért mert szereztem hírnevet. Először jó móka volt és bedőltem mindennek. Mostanra viszont inkább lennék egy egyszerű ember.*folytattam a beszélgetésünket.*-Jajj elnézést. Mesélj magadról kérlek valamit.*mondtam bűntudatosan.*

- Nem...nem..semmi gond. *Mondtam mosolyogva.*...Nahát, mintha te lennél én. Én is ugyan így vagyok. Hiszékeny voltam..vagy is vagyok. És emiatt sokan kihasználnak, méghozzá eléggé durván. És...a rajongóid közt nem szoktál keresni? Illetve hátha ott az igazi?

-Nem sosem. Hisz azért rajonganak értem mert híresség vagyok. És az aláírásomat akarják. És ha esetleg valaki azt mondja, hogy szerelmes belém azt csak azért hiszi, mert bemeséli magának. Amint meglát egy másik pasit ő belé lesz szerelmes...már tapasztaltam.*folytattam.*-És, te mióta élsz itt?*kérdeztem és körbenéztem. tetszett ez a hely. olyan normális volt.*

- Öhm...nem rég költöztünk vissza. Kiskoromban itt laktam. Aztán Londonban, most megint itt. *Mondtam nevetve.*...elvégre itt vannak a régibarátaim is. És nagyon szeretem a sulit is. Mindenki olyan normális....de amikor vissza jöttem nem gondoltam volna hogy ekkora lesz itt a nyüzsgés.

-Értem. Én már most megkedveltem ezt a helyet. De koncertezni jöttünk szóval az a gond, hogy nem hiszem, hogy nagyon sokáig maradnánk. Pedig jó lenne.*mondtam szomorkásan.*-Mesélj még valamit kérlek!*kérleltem kedvesen*

- Hát..nincs több mesélni valóm, de attól függetlenül mert híres vagy...nagyon jó fej vagy. *Vallottam be neki mosolyogva.*
- De te nem Liverpooli vagy?

-De. Liverpoolban születtem.*válaszoltam az egyszerű kérdésére.*-Miért kérded?*kérdeztem én is.*

- Csak...*Mondtam majd fölálltam, és kinéztem az ablakon.*
- Sehol senki. *Mondtam mosolyogva, majd eszembe jutott valami és máris elszomorodtam.*
- Nem kell vissza menned a többiekhez?

-Még nem hallom, hogy keresnének, szóval..nem.*válaszoltam egyszerűen*-Azt szeretnéd, hogy már menjek?*kérdeztem. valahol belül azt reméltem, hogy nemet mond*

- Dehogy is. * Vigyorogtam rá.*...igazából azt akartam kérdezni, nincs-e kedved eljönni velem sétálni.

-Egy ilyen gyönyörű és kedves nővel, mint Te vagy?! Hát persze, hogy van kedvem.*válaszoltam m*mosolyogva, majd felálltam és megfogtam a kezét, hogy segítsek talpra állítani, hisz így illett.*Hova szeretne menni-e Drága hölgy?*kérdeztem játszadozva*

- Ne csináld...nem vagyok díva. *Kértem meg szépen, majd kimentünk a Parkba.*