Szállás

-Általában csak letámadnak*mondtam, de nem bírtam abbahagyni a nevetést. mindig eszembe jutott, hogy, hogy nézett minket az az idős hölgy az ajtó mögött.*

- Mi az min nevetsz ennyire? *Néztem rá kérdően és még is hallatszott a vidámság a hangomon. Szemei csillogtam, mely nem szomorúság, hanem öröm volt. Legalább is nekem ez jött le. Annyira jó volt nézni hogy így nevet. De ennél már csak az lenne jobb, ha elmondaná min. Vajon rajtam? Vagy eszébe jutott egy történet, vagy örül, hogy itt van? Foggalmam sincs.*

[b]-Tudod amikor elmentek a srácok..és én megcsókoltalak...haha....a szomszédodban lévő néni meglátott minket. és ez z olyan vicces volt, ahogy az arcán ott volt a fintor*mondtam nagy nehezen, s a szemébe néztem hátha megbántottam, lehet, hogy valakit aki fontos volt neki épp most röhögtem ki . hirtelen abbahagytam a nevetést, s vártam mit mond majd*

- Hm...*Nevettem el magam.*
- Tudod...*Mondtam naki, majd arckifejezésem átváltott szenvedélyesbe.*
- Biztos irigy rám, hogy ilyen fiúm van. Aki ilyen szívdöglesztő, vicces, és aranyos. Amúgy ismerem a nénit. Ki nem állhat engem. De most biztos pár perc múlva kopog hogy kölcsön kérjen valamit, csak hogy megzavarhasson minket.*nevettem el magamat.*...de akkor te nyitod ki az ajtót.*

-Remek...*mondtam szomorúan, s amint ez a szó elhangzott a számból már kopogtak is. erre újra elnevettem magam. Sőt Pat is velem nevetett*-Megyek!!!*kiáltottam, hogy a nő is meghallja. amint kinyitottam azt ajtót a néninek elkerekedett a szeme, s nem is tudta mit mondjon. gondolom nem hitte, hoyg bárki is kinyitná azt a szerencsétlen ütött kopott ajtót amiről már jött le a zöld festék.*-Segíthetek valamiben?*kérdeztem, egy ártatlan mosollyal arcomon*

* Csak mosolyogva néztem Paul-ra és az 50-et megütötte nő-re. Egész aranyosak voltak. Majd fölálltam, és oda álltam Paul mellé.*
- Csókolom Helga néni...*Mondtam a nevetést vissza folytva, majd átkaroltam paul derekát mindkét kezemmel.*
- Én csak egy kis sütőport akartam kölcsön kérni. * Mondtam a nő határozottan.*
- Rendben jöjjön be addig megkeresem. *Mondta kedvesen.*....csak Elizabeth ne tudja meg. *Mondtam halkan majd bementem a konyhába és közbe hallgattam mit beszélgetnek.*

*alig bírtam ki nevetés nélkül. igaza volt Patnek. bár azért furdalt a kíváncsiság, hogy honnan tudhatja ezt ennyire jól. gyorsan visszatért a porral. Helga néni ahogy előbb megtudtam a nevét, kicsit csalódottnak tűnt, hogy ilyen hamar meglett az amit kért. el kísértem az ajtóhoz*-Viszlát. Használja egészséggel!*mondtam mintha egy eladó lennék*

* Próbáltam vissza folytani a nevetést. Majd Paul becsukta az ajtót a nő után. Amikor elment Helga néni kérdőn nézett rám.*
- Csak tippeltem, hogy átjön. Átérző vagyok. Átérzem mások érzéseit a saját tapasztalatom által. Képes vagyok megérteni őket. Ha sír én is. Ha nevet én is. Többnyire így van. Persze ez csak tapasztalat kérdése. Én is éreztem már úgy mint más. Így van ez. Szenvedés öröm stb. Sőt megérzem ha valaki hátam mögött megakar ilyeszteni de ha túl gyorsan történik akkor sajnos nem. Ezt mai napik megbánom. Ám néha akkor is érzem ezt ha nincs senki ott de ez az emberi természet. Általában sok mindenkinek van 6. érzéke. Fogadok most érzed, hogy megakarlak csókolni. *Mondtam nevetve, majd lágyan megcsókoltam, majd meignt kopogtak.*
- Basszus. *Mondtam mérgesen majd kinyitottam az ajtót. Helga néni volt az MEGINT.*
- Nincs kedvetek átjönni teázni és beszélgetni. *Nagy szemekkel néztem hátra Paul-ra.*

*mosoly húzódott a számra, de próbáltam úgy csinálni hogy a hölgy ne lássa meg. szememmel intettem neki, hog beszéljen vele. nem akartam átmenni. de ha ez örökkön örökké így fog folytatódni elviszem valahova Patot, mert ez egy kicsit így zavaró. Patricia nagy levegőt vett, s elkezdett beszélni*

- Én...én...* Kezdtem el dadogni majd a nő bevetette a kölyökkutyaszemeket.*
- Ne...Ne...*Kezdtem el, de a nő már nyüszítő hangot adott ki.*
- Rendben. *Mondtam egy meg könyebbült mosollyal.*...mindjárt megyünk. *Mondtam ugyanolyan hang nemen, majd becsuktam az ajtót és 3-szor neki vágtam a fejemet.*
- Ne haragúdj..de láttad hogy nézett? Meg ha nem megyünk át jöhetnek a jó kiadós pletykák. Ne haragúdj. *Néztem rá megbánóan.*

-Khm..ggrm..öhhm*mindneféle hangot kiadtam, de a végén már enm bírtam tovább és elmosolyodtam arca láttán. felálltam,s odamentem hozzá majdmegöleltem. *-Mennyünk!*mondtam, majd egy puszit nyomtam a homlokára*

- Köszi. *Mondtam neki hálásan majd átmentünk. A nő leültetett minket a kanapéra, majd mindenféle kérdéseket tett fle nekünk, mitnha ő lenne a tanár mi meg a diákok.*
- Szóval...*Nézett rám szükített szemekkel.*....lefeküdtetek már. *Majd hirtelen férre nyeltem a teát, és elkezdtem köhögni.*
- Hogy mi? *Néztem rá meredt szemekkel, majd leült az egyik lánya 20 éves volt. Az akit utáltam és ő is gyűlölt tiszta szívemből. Hirtelen elöntött a méreg.**
- Akkor kezdjük lazábban. Hogyan találkoztatok?
- Ez elég vicces. Ráöntöttem Paul-ra a kólát. Aztán eljött ide és elkezdtünk beszélgetni. Aztán sétáltunk fociztunk stb. *Mondtam nevetve.*
- Paul miért pont Patriciát választottad? Hiszen mennyi csinos lány van még pont ő? *Nézett rám kissé grimaszolva a nő, melyre kissé szomorkásan, de mérgesen is néztem.*

-Mert még sosem találkoztam hozzá foghatóan, és szerintem ő a világ legcsodálatosabb nője aki a Föld eddig magán hordott.*mondtam. hidegen hagyott a lány aki mellé ült, de ő mégis elszomorodott, mikor ezt mondtam.*-Pedig az én Marym sokkal szebb mint Ő.*mondtam,s közben fintorogva Patre mutatott. sértett amit mondott, és gondolom Patricát sem hagyta hidegen. nah, mondtár értem, hogy miért gyűlöli ennyire ezt a nőt Pat.

* Hogy képes ilyet mondani előttem. Az oké ha a hátam mögött mondja dehogy a szemebe. Ezt csodálom azért mert nem sok mindenki képes erre. De az irántuk érzett gyűlöletem..az. A lány nagyképűsége hogy ő milyen jó. És a nővéré is. Majd megjött is. Remek már csak ez hiányzott. Ő is le ült. Mintha valami kibeszélésen lettem volna. Meg se szólaltam. Nagyon fájt amiket hozzám szegezett.*
- Patrícia....nem a legjobb, és legideálisabb barátnő egy fiúhoz. *Nézett Eszter a nagyobbik lány mélyen Paul szemébe. Ez még jobban fájt mindennél szememre aggodalom, főleg fájdalom gyűlt,. Hátra dőltem és nem szóltam semmit. Fájt. Hogy megint belém kötnek, és rugdosnak. Mert ők mindent megkapnak. Én meg nem.*

-Nah jól van! Itt az ideje, hogy menjünk. Azt hiszem. Rendben Pat?*kérdeztem kedvesen, majd hozzá fordultam, s szenvedélyesen megcsókoltam. a lányok arca elsápadt és én ezen csak röhögni tudtam magamba*

- Rendben menjünk. *Mondtam komolyan, majd elindultunk az ajtó felé. Paul rám nézett adtam neki egy figyelmeztető nézést menjen előre, így ő már a folyosón volt. Majd amikor én is neki indultam Mary elkapta a csuklómat. Pont azt amit az a férfi is szorongatott, így megint az az érzés kapott el, így felcisszegtem egyett fájdalmamban.*
- Ezt még vissza kapod. *Mondtam dühösan majd egy ördögi pici vigyorral szóltma vissza, méllyen a szemébe nézve.*
- Azt nem hieszem.
- Oh dehogynem. *Jött oda Eszter. Eszter még Paulnál is magasabb volt, bár Mary se volt nagyon alacsony elvégre nálam pár centivel magasabb volt. Kicsit elkapott a félelem. Azért állnak bosszut rajtam mert szerelmes vagyok.*

*nem tudtam mi tart eddig, úgyhogy visza néztem, s láttam, hogy dühösen merednek Patre a lányok. 3 nagy lépéssel már ott is termettem mellettük. *-Hé, hagyjátok békén, jó!*nem volt kérdés inkább figyelmeztetés.*-Mért kell bántanotok?*kérdeztem, majd megfogtam a lány csuklóját aki éppen Patricia kezét szorongatta. egy kissé erősebben megszorítottam, hogy elengedje. a tervem bevált. még sosem bántottam nőt. de mindent el kell kezdeni.*

* Amikor Paul kiszabadította a csuklómat Mary kezei közül. Majd egy darabig Maryvel dühösen meredtünk egymásra. Mint két Farkas. Szemem már fekete volt a dühtől. Közbe Az anyuk megszólalt.*
- Mert nem bírjuk ennyi. *Mondta büszkén. Majd megráztam a fejem és már a rendes állapotomban voltam, A szemem visszatért a rendes színébe, ám a düh és a fájdalom még mindig szúrt belül. Majd megfordultam, és bementem a lakásomba, majd Paul is mögém ért. Én becsuktam az ajtót. Arcomon és mindig gyűlölet és keserűség.*
- Fáj.... *Csak ennyit bírtam mondani komoran.*

-Mit szeretnél? Mit csináljak?*kéredztem aggódó arccal, majd megfogtam karját, s tanulmányoztam. belilult, s csak egyre jobban dagad.*-Rosszul néz ki!*mondtam fölöslegesen, hisz ő is tudja. nem értettem ezekhez a dolgokhoz, de a legjobb lenne, ha bevinném. lehet hogy túl anyáskodó vagyok, vagy inkább apáskodó, de nekem az ő biztonsága jelenti az életet.*

* Csak néztem előre, éreztem amint Paul aggodalmasan a csuklómat vizsgálja.*
- Nem. *Mondtam lassan.*
- Az fáj, hogy ennyire utálnak. *Majd észhez tértem, elővettem egy ruhadarabot, amit egy tépésre és lazán kicsi darabokra téptem. Egyiket bevizesztem, és rákötöttem a csuklómra.*
- Itt most nem a kezem a lényeg. Nagyon rosszul esett amit mondtak. Főleg előttem.

-Gondolom mindig is ilyenek voltak!*mondtam de még midnig nem akartam leszállni a "kéz-témáról"*[b]-Figyelj! Ha szeretnéd kiöntheted nekem a szíved, hisz tudod, hogy rám mindig számíthatsz! De azért a kezed nagyon érdekel. Percről percre csak rosszabbul néz ki.*mondtam, s könyörgően néztem szemeibe*

- Minden rendben lesz. Csak fáj egy kicsit és föl van dagadva. Biztos nem gyógyult be a múltkori óta. *Mondtam a kezemet bámulva, majd levettem a ruhát róla. Nem volt már semmi baja.*
- Megérdekeltem. Mert már én is megütöttem Mary-t most vissza kaptam. De ezt nem hagyom szó nélkül. Én vagyok hamupipőke, ők a két mostoha tesó anyjuk meg a mostoha anyám. Nem? *Majd mérgesen nyitottam ki az ajtónkat és a folyosón álltam, majd kopogtam.*

-héé. figyelj, szerintem ez most nem jó ötlet. Majd máskor megbeszélitek.*mondtam, s még elkaptam a kezét mielőtt az ajtóhoz értek volna. könyörgően néztem rá* Kérlek Pat! Esedezem!...Majd máskor. Ma már ne bosszantsd tovább ezeket a mostohacsaládot, oké?*kérdeztem, s egy lágy csókot nyomtam fájós csuklójára*-Mit mondasz, Önfejű leszel, s bekopogsz, hogy csak tovább kínozzanak, vagy megvárod amíg rendbe jössz. lelkileg, s testileg is, és majd akkor szépen elgyepálod őket. hm?*kérdeztem mosolyogva. bár azt nem gondoltam komoylan, hogy megveri őket, csak esetleg egy pofon azért nekik sem átrana, hogy lejjebb vegyenek ebből a nagy nagyképűségükből*

* Egy darabig csak néztem rá majd elmosolyodtam.*
- Igazad van. Őket az hidegen hagyja ha nem foglalkozom velük. Hamupipőke hagyja a dolgot. * Majd oda léptem hozzá, karjaimat nyaka köré fontam és hosszan megcsókoltam. *Majd amikor végeztem bementünk vissza a lakásba az-az a nappaliba.*
- Figyelj, ? *Mondtam neki közbe sétálgattam.*
- Mary-ék tényleg jobban barátnőnek valók mint én?

*elősször nem tudtam, hogy mit mondjak erre*-Számomra Te vagy a lgeslegjobb barátnő akit találhattam magamnak. Hozzájuk csak egy félős, szófogadó és gazdag pasi jó.*mondtam, s a végén egy halvány mosoly lett az arcomon*-De iért kérdezel ilyenket, Azt hittem nem érdekelnek mások véleményei*kérdeztem kurtán, de viccesen.*