Szállás

* Elnevettem magamat.*
- Nem is. *Mondtam kissé szégyellősen, majd lassan odasétáltam a kanapéhoz, eligazítottam a pólómat, majd leültem a kanapéra. Egy kicsit össze szűkült a szemem és gyanúsan néztem.*
- Egy kicsit kavarog a gyomrom...a francba...a tea. Biztos beletettem valamit. Azt hiszem elmegyke hányni. *Mondtam majd befutottam a WC-re. Majd hallottam amint Paul kinyítja a kinti ajtót és a másik fele topog.* "Juhu megy a testőröm és kiosztja őket." *Mondtam magamban hamisan.*

*a felindulásomat követően elindultam, hoyg tényleg megkérdezzem, mibajuk van a barátnőmmel. Az a bizonyos lány nyitotta ki aki megszorította a kezét Patnek. betvetette a "Férfiak-elcsavarására-való-mosoly"-t. hát nálam nem vált be. mikor észrevette, hogy ezzel nem hat rám, be akarta csukni az ajtót, de én a lábamat az ajtó s a fal közé tettem gyorsan. erősebb voltam mint ő, s a kezemmel arrébb is tudtam tolni az ajtót, hogy ne nyomja tovább a lábfejem.*-Mit tetetek a teájába?*tettem fel az egyszerű kérdést, hangosabban, s dühödtebben mint szoktam beszélni normális körülmények között. Feszengtek, nem akartak válaszolni a feltett kérdésre.*-Mit tettek a teájába?*elismételtem a mondandómat, már sziszegve, s ha hamarosan nem mondják meg bedühödök. A fiatalabb lány, ha jól emlékszem Eszter törte meg a csendet. nem tudod titkot tartani, s ezért a rokonai szúrós szemmel követék minden mozdulatát, amíg elém nem került.*-Hát...az anyu beletett egy kis házi keveréket.*kitágult a pupillám, szemeim kidülledtek a megdöbbenéstől. hogy mi, házi keverék? s vajon mi fog még történni vele, elmúlik a hatása? vagy örökre úgy marad? valami halálos kotyvalék?ha a pillantásommal ölni tudnék akkor már mind a három nőszemélynek a koporsóját csinálták volna.*-Elmúlik a..hatása?*kérdeztem még mindig sziszegve. a nő elpirult a szégyenbe.*-Hát..e..ebben én nem vagyok...teljesen...biztos.*mondta akadozva, s észrevettem, hogy majdnem a elsírja magát.*-Ez hihetetlen. Ha..ha valami maradandó baja lesz esküszöm...esküszöm, hogy beperelem magukat.*mondtam kiabálva. legszívesebben vettem volna egy nagy nagy kalapácsot a kezembe, s széttörtem volna vele egy csomó üvegfalat, hogy lenyugodjak. de csak beleütöttem a falba a kezemet, s visszarohantam Pathez.
lehajoltam hozzá, s összefogtam a haját. mikor abbahagyta segítettem neki felállni, s bekísértem a hálóba. nem engedte, hogy a karjaimba vigyem el odaáig, pedig úgy sokkal gyorsabb lenne. arca kipirosodott, s iszonyatosan izzadt. visszamentem a fürdőbe, s hoztam egy lavort, hoyg ne kelljen felállnia, ha újra hánynia kellene. nem maradt túl sokáig tiszta az a lavor.*-Hé figyelj! Figyelj kérlek! Mivel téged már nem merlek megmozdítani, mert mindened fáj, ezért idehívtam az orvost amíg elszundítottál. De sajnos ez nem tartott sokáig.*amint ezt kimodntam hallottam a kopogást. Megérkezett. kiszaladtam az ajtóhoz, s behívtam a doktort.*

*Amikor a doki megjött. Megdöbbentem a keresztapám volt az.*
- Szia Richard.* Paul erre kérdően nézett.*
- Ja ő a keresztapám. *Mondtam Richard-ra mutatva. Majd fölültem. Már sokkal jobban voltam nem kellett hánynom. Csak kicsit émelyegtem. Még jó hogy tudok verekedni. Ezt vissza kapják. Az biztos.*
- Na nézzük csak. * Paul leült mellém.*
- Hm...*Mondta megnyugtatóan Richard. Majd amikor végzett felszólalt.*
- Semmi gond. Kijött már belőle. Csak egy kis fejfájás, émelygés jöhet szóba. Ami a kezét illeti annak semmi baja. Olyan vagy mint régen. *Mondtam mosolyogva.*
- Miért milyen voltam? Vagy is vagyok? * Néztem rá mosolyogva, mégis értetlenül.*
- Erős. Határozott. És makk egészséges. Égvilágon semmi bajod nincs és nem is lesz. Szóval megnyugodhatsz. *Mondta a szokásos mosolyával.*
- Ö..oké. Én ezt már tudtam. Pffuh...*Mondtam majd vissza dőltem. Majd a doki végzett, és amilyen hamar jött, olyan hamar is ment.*
- Látod? Fölösleges a doki. Hallottad erős vagyok. *Mondtam Paulnak.*
- De én addig nem nyugszom amíg ezt el nem intézem. Szóval Paul ha megértesz akkor most itt maradsz amíg ezt el nem intézem Maryvel. Kérlek. Bízz bennem..*Néztem mélyen a szemébe, és könyörögtem. Nagyon bíztam benne hogy ennyiben segít.*

-Hmm...Figyellek!*mondtam figyelmeztetően miután hallottam, hogy a doki kocsija feldörömbölt.*-Vigyázz magadraaaa....*mondtam kissé hangosabban de már kint volt a szobából...gyorsan utánaszaladtam, s néztem, hogy mit fog csinálnii.*

* Berontottam az ajtón majd Maryhez léptem és ordítva és dühösen kiabáltam rá.*
- Mary...te ..én...ki az udvarra. *Mutogattam neki, majd el is indultunk. Amikor leértünk, hátra mentünk, hogy senki ne lásson. Na most Paul nagyon kíváncsi lesz. Egymás elé álltunk és mélyen farkasszemet néztünk.*
- Mary ha megnyerem a csatát békén hagytok...ha te nyered meg én hagylak titeket békén. Megértetted?
Teljes mértékben. *Majd hirtelen odacsapott és én a falhoz csúsztam.*
- Nem fer...még nem is számoltam vissza. *Mondtam sértődötten.*....de ha így akarod rendben. *Majd neki futottam és lábammal kigáncsoltam, majd ő is megfogott így földre kerültem de hamar fölálltunk mindketten. Amikor ismét el lökött tettem egy bukfencet majd ismét talpra, ám a bukfenc közben, meghorzsoltam a kezemet mely picit vérzett és kezdett tagadni. Ekkor jött a végső simítás. Neki ugrottam tiszta erőből, és két karját a földre szorítottam.*
- Nyertem. *Mondtam ki nagynehezen, a lihegésben.*
- Valld be...nyertem. *Kiabáltam fel.*
- Kérlek...haggyatok békén. *Mondtam már majdnem zokogva.*
- Rendben. *Mondta ki nagynehezen.*...nyertél. *Vallotta be szomorúan.*
- Ez nevetséges. Amit művelünk. *Mondta a lány.*
- Ja. *Válaszoltam egyszerűen, majd fölálltam, és kezemmel felsegítettem. Így felbiceghettünk a lépcsőn. Amikor az ajtókhoz értünk, elköszöntem.*
- Szia.
- Szia. *Mondta a lány majd beléptem az ajtón. Paul az ablaknál állt.*
- Nyertem. *Mondtam fáradtan, még is belül örültem. majd oda bicegtem a kanapéhoz, és neki dőltem fejjel a párnának.*

-előre tudtam!*mondtam, s leültem a szófára a nappaliban. Pat is csatlakozott hozzám[b]*-HOgy, hoyg olyan békességben jöttél el onnan?

- Öhm...csak. Alkut kötöttünk. Ha nyerek békén hagynak. Ennyi. *Mondtam majd kivettem egy üvegvizet a hűtőből, majd vissza ültem a kanapéra, és elkezdtem inni. Egy pillanat alatt megittam az egészet. Éreztem amint Paul végíg simítja kezét a pólóm szakadt ujján, aztán pedig a horzsolásra ért az újja.*

-De azért te is kaptál egy kis fájdalmat, ugye?!*kérdeztem, de tudtam a választ*

-Ühüm. *Mondtam, vagyis inkább próbáltam mondani.*
- De semmi gond majd elmúlik. Ez amúgy a kőtől van. *Hirtelen kérdően meredt rám. Nem akartam hogy azt higyje kővel dobálóztunk. Paul tényleg nagyon figyelmes nem enged hogy egy csepp kis bajom legyen.*
- Miért féltesz ennyire? *Néztem rá mosolyogva.*
- - Más vagyok mint a többi.

-Épp azért! Mert más vagy! Különleges. *mondtam lehajtott fejjel. lehet tényleg túl sokat aggódom érte de akkor is. nekem fontos az épsége*

- Oh.....különleges vagyok? Istenem de aranyos vagy. *Mondtam neki majd elkezdtem ajkait csókokkal ellepni.*
- Na..gyerünk. *Dőltem hátra a napén ám ekkor ő kérdően nézett rám ismét.*
- Mesélj nekem. Illetve ne estimesét. *nevettem föl.*
- Hanem meséld el mit szoktatok csinálni. Biztos nyomorult érzés lehet minden eggyes koncert után mindenki autogrammot osztogatni, aztán km-reket futni előlük. *Néztem rá kissé szomorkásan.*

-Hát edzésben vagyunk mind az biztos!*mondtam nevetve*-De nem szoktunk futni előlük, csak beszállunk a buszba azt hajt tovább a nagy ember a következő helyre**nem tudtam mit szeretne, hogy meséljek. ezért csak ennyit mondtam*

* Elmosolyodtam mindazon amit mondott. Azért még is csak sajnáltam emiatt.*
- És akkor mit csináltál amikor elöszőr találkoztunk. Ja és miért voltál mérges rám? Talán azt hitted én is rajongó leszek? *Tettem fel egymás után a kérdéseket, vigyorogva, majd vártam a válaszát, közben elmerengtem tökéletes szemeiben. Úgy csillogtak mint egy csillag. Láttam benne hogy szeret. Mert azt könnyű észre venni valakin. A szemén. Közbe néztem tovább. Jókiállásu. Nme az az izompacsirta de erős. Ekközben annyira csodáltam válaszát várva, hogy majdnem a földre hullottam gondolatban.*

-Hát tudod éppen kikerültem egy rajongó csopportból és el is tűntem elúlük, de amikor beléd ütköztem azt hittem, majd felordítasz és akor megint kezdődhet minden az elejéről. de tévedtem. Nagyot tévedtem.*vallottam be, majd megcsókoltam, lassan, s lágyan, de mégis olyan jó érzésvolt.*

-Nem tudok mit mesélni sjanálom. Nem olyan izgalmas az életem, mint mindenki hiszi. Nekünk is azt kell csinálnunk amit az ügynökünk mond. És ez engem már nagyon zavar.*vallottam be*-De nem tudok ellene mit tenni.*fújtattam egy nagyon majd elfordultam, s semmibe meredteem*

-Kedvesem! Nem akarok piszkálódni, de...azt hiszem midnjárt elfogy.*mondtam szomorkásan. j ötlet volt ez az ivászat. végre egy nap mikor nem azzal töltöm az egész időmet, hogy tartsam magam a rendhez. most elengedhetem amgam. és nem is akartam másképp. ez egy csodálatos világnak tűnt, de lhet, hogy csak a jó sok üveg wisky csinálta ilyen színessé ezt a világot. hirtelen elkezdtem csuklani. ezen csak nevetni tudtam, olyan mint a filmekben. *-Ké..kérdezni..szeretnék tő-tőled valamit.*modntam olyan komolyan amilyen komolyan csak tudtam. igazából nem tudtam, hoyg mit akarok kérdezni, vagy, hoyg elálltalán akarok-e bármit is. csak hallani szerettem volna hangját.*

*Tudom!*-Khm...Nem is tudom, hoyg kérdezzem...meg.*mondta lassan, s mg mindig csuklottam.*-Hát..az lenne, hogy*folytattam lassan*-Hozzám jössz?*böktem ki hirtelen. pupillája kitágult, s elsápadt.*

*hirtelen nem si tudtam, hogy mit mondtam,. hogy hozzám jön-e? atya világ. hogy lehetek ekkora barom. nah ezért nem szoktam inni. gyorsan odaszaladtam Pat ajtajához*-Hé..Pat, Pat sajnáloom. Nem gondoltam komolyan, csak, csak ez a pia megártott. Sajnálom! Tényleg nem gondoltam komolyan.*mondtam. már szinte dühöngtem. nem jött hang. egyszerű volt a válasz, hoyg miért nem mondott semmit a történtekre. Megharagudott. Meg is értettem. Visszaültem a kanapéra, s a gondolataimba merültem*

* Hallottam amit mondott. Eddig is gondolhattam volna hogy a pia. De annyira komolyan mondta, hogy már meg ilyedtem.*
- Hh...*Sóhajtottam egy nagyot.*
- Bocsáss meg, hogy ennyire begurultam. *Léptem elé, majd ő fölnézett rám.*
- Biztos a pia. De csak, hogy tudd. 28 éves korom előtt nem fogom elkötelezni magamat. Ne haragúdj.
* Mondtam neki aggodalmas szemet vágva. Majd leülltem melli, és kezemet végig simítottam a hátán.Majd lassan megcsókoltam.*
- Jól vagy?

-Ha te isakkor én is jól vagyok! És kérlek tényleg bocsáss meg az előbbiért. Nem gondoltam komolyan./*sajnálkoztam még mindig.*