Szállás

* Amikor fölértem, kissé komásan, ledőltem az ágyamra, és elkezdtem szunyálni.*
_________________

*Amikor fölébredtem eszembe jutott, hogy edzésem van. Fölvettem a foci mezemet, majd mentem is. Hamar vége lett.*

* Paul kisegített a kocsiból, ám a lányok nyűzsögtek az utcában, majd fölmentünk a lakásomba. Amikor fölértünk a táskámat bedobtam a szobába.*
- Kész vagyok. *Mondtam vigyorogva, majd leültem mellé a kanapéra.*
- Kedves volt a fiúktól, hogy hoztak virágot.

-Az.*értettem egyet. egész úton hazafelé azon gondolkoztam, hogy mit szól a gyógyszerekhez. mármint be fogja-e venni vagy nem.*-Khm..Figyelj!Hmm..Tudod azokat a..gyógyszereket be Kell venned.*nyomtam meg kissé a Kell szót*

- Persze. Tudom. De ezt miért mondtad így, *Néztem kissé furcsán rá.*

-Hát..csak nem tudom, hogy mit szólsz a gyógyszerekhez*vallottam be a dolgot ami egész úton nyomasztott. lehajtottam a fejem, de Pat csak elkezdett nevetni*

- Azt hiszed még sose vettem be gyógyszert? Egypárszor votlam ám beteg. De annyira édes vagy hogy így aggódsz. *Mosolyogtam el magamat. Majd valaki neki dobott valamit az ablaknak, ami eléggé meg ilyesztett.*
- MI volt ez?....d enem ilyedtem ám emg. *Mentegetőztem kezeimte feltartva.*

-Oké. Hiszem.*mondtam, de el kellett kacagnom ma1gam az arcán. mintha szellemet látott volna.*-Tudod mit? Majd megnézem én, hogy mi folyik ott lent*mondtam már komolyan, s odamentem az ablakhoz. egy férfi állt lent. kicsit meghökkentem, de nyugodtan mondtam a tényeket Patnek*-egy férfi volt. Vársz valakit?*kérduzetem odafordulva Patricához*

- Senkit. *Mondtam csodálkozva, majd én is oda léptem az ablakhoz.*
- Ohoh. *Mondtam majd egy hamis mosoly jelent meg arcomon.*
- Tudod mit igyunk valmait, gyere mit kérsz?:

-Mit igyuk?*kérdeztem mosolyogva, de egy kis kíváncsiság is volt a hangomban, hogy mit talált vajon ki, Megint*

* Eléggé feszült voltam, hogy ismét látom azt a személyt.*
- Ne haragúdj csak narancs van. *Mondtam majd próbáltam kinyitni. Ám nem bírtam.*
- A francba. *Mondtam mérgesen, majd leültem a székre, fejemet kezemre támasztottam, hajamat me ghátrasimítottam. Feszültség msot mrár testemre is kijött.*

-Valami baj van? Talán az a fickó kavart fel ennyire? *kérdeztem, majd leültem mellé, és elkezdtem simogatni a hátát." ha az a fickó tett vele valamit, amitől rossz érzése támad, Ennyire akkor megkapja a magáét."*gondolkoztam el egy kicsit. *

- Nem csak...*Mondtam össze zavarodva, ám mikor elkezdte hátamat simogatni, megenyhültem.*
- Na jó....ez a fickó...*Mondtam, közbe vissza gondoltam a 23 éves férfi arc tekintetére.*......szóval, régen úgymond..na bepróbálkozott nálam. De én nemet mondtam, mert tudod nálam a fő a szerelem. Utána még zaklatott egy darabig levelekben, de később enyhült a helyzet. És ide jöttem. És ő itt van. *Mondtam kicsit nyugtalanul.*

*hihetetlenül zavart amit mondott. legszívesebben megfojtanám a saját két kezemmel azt az embert. fel akartam állni és lemenni hozzá. de nem tehettem. Pat rosszul érezte magát, s ezért kötelességem itt maradni. bármennyire hajt az az érzés, hogy megüssem az embert nem lehet*-Khm...Tehetek...érted va...valamit?*kérdeztem akadozva. a düh ami bennem forrt nem engedte, hogy normálisan beszéljek. csak arra gondoltam, hogy mit tehetett Pattel az a férfi*

- Tudod mit? Legyőzöm a félelmemet. Lemegyek, és elküldöm a francba. *Mondtam majd felálltam az asztaltól, és már éppen nyitottam volna ki az ajtót, mikor kicsit berezelve vissza fordultam.*
- Azt hiszem egy kis segítség elkelne. *Mondtam Paulnak, a kis szót ujjammal mutatva.*

*elmosolyodtam, de egyszerűen vele tartottam.*-Megvédelek!*suttogtam a fülébe egy halvány mosollyal...mikor leértünk kicsit meghökkentem. Kb 3 centivel magasabb volt, mint én, de olyan cérnavékony, hogy arra nincsenek szavak. izmot nem láttam rajta, bár ami azt illeti egy deka zsírt sem.*

* Mentem oda mérgesen, majd amikor oda értem, és megláttam mérges tekintetét, akkor hirtelen hamis mosoly telepedett el arcomra.*
- Hihi. Szihihia...*Mondtam remegve, majd nem tudtam mit csinálni, próbáltam hátra lépni, mert ugye Paul lemaradt mögöttem egy picit. D enm bírtam. Mintha oda merevettem volna. Majd megfogta erősen a csúklómat, majd oda szólt mérgesen.*
- Te most szépen velem jössz. *Mögötte lévő kocsihoz akart vonszolni, de tiszta erővel tiltakoztam.*
-Nem Bill....hagyj békén. hallod? *Ordítottam mérgesen.*

*Patet a csuklójánál fogva elkezdte ráncigálni.*"ezt nem hagyhatom"*csak ez járt az eszembe. egy nagy lépéssel már ott is voltam. lehámoztam az illető kezét Patricia csuklójáról, s én kezdtem el szorítani az övét.*-Hagyd békén Patriciát!*hangom halk sziszegés volt, de a fenyegetés is kihallatszott belőle...egy ideig míg szorítottam, fokozatosan erősebben. majd végül eleresztettem, s egy jó erős bal egyenest adtam neki. kicsit megszédült, de ő is adott egy pofont, lendületből. haragos lettem, s ezért a jól megszokott verés módot használtam. ököllel a gyomrába, így összegörnyed, s a lehajol. ezért a térdemmel könnyen fejbe tudtam rúgni. S már fekszik is a földön. nem ütött nagyon. mintha elestem volna. Túlélem. egy kicsit m,ég ott álltam felette, hogy megbizonyosodjak nem kell fel egy ideig, majd visszafordultam Pathez.*-Mehetünk?*kérdeztem. kicsit furcsán nézett rám, talán megijedt tőlem nem tudom, de egyenlőre nem közelítettem felé.*

* Nagy szemmel néztem, amint két fiú verekszik értem. Durva volt. Mintha magamat láttam volna xD. Amikor Paul oda lépett hozzám, majd kicsit meghökkentem. Nem tudhattam, hogy a benne lévő vadállat lenyugodott-e. Mert bennem már igen. Vigasztaltam magamat.*
- Hát ez....*Mondtam még mindig meglepedten.*...büszke vagyok rád. *Mondtam mosolyogva, majd közelebb léptem hozzá, és megtapasztaltam valamit.*
- Vérzik a szád. *Mondtam csodálkozva, majd újjamal megtöröltem.*
- Fáj is.

-Túlélem!*mondtam,s elkezdtem kacagni. Patricia értetlenül nézett rám. vettem egy nagy levegőt, hogy abba tudjam hagyni a nevetést.*Azt hiszem...neki jobban fáj.*mondtam, s a hüvelyk ujjammal hátramutattam.*-Felmegyünk?*kérdeztem ismét, és lágyan megpusziltam a vörös csuklóját, ahol az a szemét szorongatta*-És neked fáj?*kérdeztem, de a kezét nem engedtem el*

- Túlélem. *Hecceltem fel egy kicsit, majd fölmentünk vissza a lakásba. Utam azonnal a kanapé felé mutatott, majd Paul elém térdelt.*
- Annyira sajnálom...az egész az én hibám. *Simítottam ismét végig a szájján az ujjamat.*
- Nem kellett volna ragaszkodnom ahhoz, hogy lemenjünk. *Néztem rá ártatlanul, majd laza ökölbe szorított kezemet, álla alá helyeztem, és közelebb hajoltam hozzá, majd lassan megcsókoltam.*

-Ha ezt csinálod, tényleg nem fog fájni.*mondtam egy mosollyal, majd újra megcsókoltam, s ekkor eszembe jutott az a nő*-Nem azért, de nem tudod, hogy merre van a szobatársad? Mármint nem aggódsz érte?*kérdeztem.*

- Mostanában sokat van a barátjánál. * Mondtam mosolyogva.*
- És tudod mit? Ha jobban lesz a sebed, akkor meggyógyítom. *Mondtam egy huncut mosollyal, majd gyengéden megcsókoltam. Hátra dőltem a kanapén, és húztam magammal. Nem akartam hogy férre értse, a dolgot. Csak csókolni akartam ajkait. Mindig.*

-Hmm...mit akarsz csinálni?*kérdeztem mosolyogva, de nem vártam választ inkább csak csókoltam tovább.*

* Hirtelen megálltam, majd fölültem.*
- Semmit. *Mondtam hangosan, és figyelmeztetően, ugyan úgy megrémülve is.*
- Inkább.....nézzünk valami filmet. *Mondtam jobb ötletként javasolva, majd oda léptem a TV-hez, és kerestem egy DVD-t. Majd hirtelen felemeltem neki mosolyogva, mint valami reklámban. Horror volt az. Lehet egy hétig nem tudok tőle aludni, de akkor is. Beraktam a lejátszóba a lemezt, majd vissza ültem Paul mellé, és magamra húztam a takarót.*

*féltem, hogy félre értette a mondatomat.*-Tudod, khm..nem úgy gondoltam.*mondtam, de mintha nem is hallotta volna meg. úgy döntöttem, hogy majd később megpróbálok vele beszélni, de most csak ültem és néztem a filmet...az első kb. 7 percből rájöttem, hogy ezt a filmet már láttam.*-Szereted a horror filmeket?*kérdeztem, s hozzáfordultam.