Szállás

- Igen, de ez Elizabeth-é. *Mondtam nevetve.*
- Amúgy félek a horror filmektől, de jól tudom leplezni. Például, amikor izgulok egy kicsit, akkor leplezni tudom. És erre azt mondják. De jó neki, nem fél. N aze van a horrornál is. Jó nézni. *Mondtam majd vissza fordultam a TV-hez.*
- Úr isten. *Kiáltottam fel.*
- Állatok...*Majd lassan Paulhoz fordultam.*
- Csak megmutattam, hogy így szoktak félni a többiek. Khm....

-Ezt a filmet még nem láttad?*kérdeztem nevetve*-Egyébként azok férgek. még látni fogod őket.*mondtam még mindig nevetve, de átöleltem, s egy puszit nyomtam a fejére*-Nyugi! Ügye tudod, hogy ilyen nem létezik?!*néztem rá furcsán, de még mindig mosollyal*

- Te most komplett hülyének nézel? Láttam a filmet képzeld. Csak hirtelen jött az az ...izé. *Mutattam a TV felé.*
- Amúgy meg 100000 horrort néztem meg egy cseppnyi aggódás nélkül. Nem vagyok hülye, tudom hogy ilyenek nem léteznek. És amikor 5 éves voltam, nem hívtam be anyut hogy nézze meg mi van az ágyam alatt. ..........Jól van na csak 5 éves voltam. És nővérem megnézette velem a péntek 15.-ét.*Mondtam neki, majd lefejtettem karját, a nyakamból.*
- Még hogy tudom-e nem létezik ilyen. Szzz...*Mondtam halkan magamnak.*

-Jól van na, nem kell leharapni a fejemet. Oké láttad már, csak kérdeztem.*mondtam *-Inkább nézzük a filmet. Oké?!*kérdeztem, de inkább a szememet a Tv képernyőjére szegeztem*

* Egy darabig néztem a TV-t majd hirtelen nagy bűntudatom támadt. Nagyon fájt. Majd aggodalmas arcal Paul felé fordultam.*
- Kérlek ne haragúdj... *Mondtam lassan, bár még nem akartam átölelni, mert féltem haragszik, és föláll onnan és elmegy.*
- Nem akartam...csak...kitört a düh. Vagy is nem gondoltam, hogy csak tréfálkozol velem. Bocsáss meg. *Néztem rá még mindig aggodó és csillogó szemekkel, a TV-ből kiszűrödő fény miatt.*

-Jajj. Nem haragszom. Rád nem tudok. Rendben, Meg sem fordult a fejemben, hogy dühös legyek, pont Rád. Hát az Lehetetlen.*nyomtam meg a lehetetlen szót egy kicsit*-És te se haragudj, hogy olyanokat mondtam, de csak viccként. Te egy kemény csaj vagy. Miért is félnél a horror filmektől?! Badarság.*hadartam.*

- Khm...*Néztem nagy szemekkel majd ismét a szokásos hamis mosollyal.*
- Perszeee. Nem félek én. Meg nagyon sokszor láttam már ezt a csodálatos filmet. De nem félek. * Legyintettem egyett, majd elmosolyodtam, és Paulhoz bújtam.*

-Oké.*mondtam, majd ismét szó nélkül néztük a filmet*-Melyik a kedvenc horror filmed?*törtem meg a köztünk lévő csöndet amikor a főszereplő legjobb barátnője sikítása elhalkult, s végül élettelenül a földre hullott*

* Már a körmeimet rágcsáltam, és nagy szemekkel a néztem a filmet eszméletlenül, és hirtelen vissza tértem.*
- Tessék, Ja..ez semmi képpen. *Mondtam nevetve.*
- Aaaaaaaaaaaa péntek 13 ?! *Mondtam neki, ám inkább kérdésnek hallatszott.*
- Igen az. *Mondtam elgondolkozóan, majd amikor vége lett végreeee, kikapcsoltam a lejátszót, majd betettem egy másikat. Paul nyilván csodálkozott azon hogyan kutatok a DVD-k között, már csak azért, is mert úgy néztem ki, mint aki nincs magánál. Nem is figyeltem oda mit rakok be.*
- Biztos jó horror lesz ez is. *Tértem magamhoz, majd ismét vissza bújtam mellé. Majd amikor elkezdődött, fintorogva néztem rá a képernyőre. Valami nyálas romantikus film kezdődött el.*
- Biztosan így kezdődik. Már csak idő kérdése és jön a halál. *Mondtam okoskodva, majd nagy csók folyamat tört ki.

-Hát..szerintem ez így marad*mondtam egy jó negyed óra után. nem voltam oda soha romantikus filmekért, de ezt azért nem mondtam neki*

- Figyelj, az oké ha mi ezt csináljuk, de így nézni elég nyomasztó érzés. *Lehet ő szereti ezeket a filmeket. Ajajajjj. Majd ránéztem, mosolyogva, és szempilláimat remegtetve. Majd lassan megcsókolta, és picit magamra húztam.*

-Egyetértek*mondtam két csók között. akkor nem csípi ezt a filmet. ez is kiderült. vajon mennyi meglepetést tud még nekem szerezni?*

* Néztem rá mosolyogva, majd észre sem vettem, hogy már sötét van. Úgy látszik ma itt kell hogy töltse az éjszakát. Majd én rajta tartom a szememet. Majd szemem hirtelen szájjára tévedt.*
- Fáj még? *Kérdeztem, majd közelebb csúsztam hozzá.*

-Már nem is érzem...Khmm..és neked a csuklód? *kérdeztem, s a szemeim rátévedtek a ég mindig halvány pirosas árnyalatú kézre*

- Már nem annyira fáj. *Mondtam legyintve. Majd mélyen és mosolyogva belenéztem a szemébe, és halványan elmosolyodtam.*
- Annyira szép a szemed. *Mondtam vigyorogva, majd lassan adtam neki egy csókot.*

-Ohh, köszönöm szépen, de a tiédhez egyetlen egy drágakő sem sem hasonlítható össze*mondtam nagy mosollyal az arcomon*

- Köszönöm. *Mondtam mosolyogva, majd lassan elpirultam. Ismét elkezdtem csókolgatni, majd lassan le is álltam. Fejemet nyakához szegeztem.*
- Ugye nem mész el? *Kérdeztem inkább a könyörgés fele hajolva.*

*meglepett a kérdés, hisz miért mennék el innen?*-Miért kérdezel ilyet? Miért mennék el?*kérdeztem aggódva, lehet, hogy ez célzás volt. vagy csak már járt így nem tudom. titokzatos.*

* Nem tudtam miért nézett rám aggodalmasan. Meg ilyedtem mert mi van ha azt hiszi el akarom küldeni. Pedig nem. És nem bírok megszólalni, Akkor elmegy. És ha akkor meg nem bírok fölállni?*
- Na jó azt szeretném kérni aludj itt. És nem tudtam mit szólnál hozzá. Ezért kérdeztem

-Hát..jó..ha nem gond.*mondtam, majd nyomtam egy lágy csókot ajkaira és fölültem*

- Miért lenne gond! *Mondtam mosolyogva, majd Paul fölült, én meg csak néztem mosolyogva, milyen a pasim. És hogy milyen helyes, és aranyos.*
- Annyira aranyos vagy. *Mondtam majd fölültem mellé, és elkezdtem ajkait csókolgatni.*
- És helyes....meg vicces...és romantikus. * Mondtam neki a csókok között.*

-Jújj..köszönöm a bókokat.*mondtam, s megcsókoltam, röviden, de szenvedélyes volt*
-És te vagy a világ legrendesebb, legokosabb, legaranyosabb, legszebb és a legszeretetre méltóbb ember aki a világon él*mondtam, s újra csókot nyomtam ajkaira*

*Elmosolyodtam a csók közbe.*
- Szóval nem találkoztál hozzám hasonló lánnyal? *Néztem rá szenvedéllyel mind egy macska éjjel. Majd elkezdtem felé közeledni, míg szegény az ablakhoz nem szorult. Majd megcsókoltam, majdnem neki estem az ablaknak, de sikerült megkapaszkodnom a függönyben, ami leszakadt, és az ablakon át láttam rajongó lányok tömegét éjjeeeeel. Mindenki feje az ablak felé szegeződött.*

-Vigyázz!*mondtam szigorúan, s megfogtam a derekát*-Jól vagy?*kérdeztem, majd újra megcsókoltam. szenvedélyesen, mámorítóan...percekig csak csókolóztunk, miután meghallottam egy lány sikoltozását, s villanásokat. fényképezőgépek. nem tudom, hogy mit érezhet ilyenkor Pat, de inkább csak úgy maardtam. féltem, hogy, ha esetleg elmegyünk a lányok látóköréből akkor azt fogja hinni, hogy szégyenlem. ezért csak abbahagytam a csókot, s mosolyogtam Patra. homlokunk összeért, úgy néztük egymást*-Nah, most mi legyen?*kérdeztem, s a halvány mosoly amit csak neki szántam még mindig az arcomon volt*

* Egy darabig csak vigyorogtam rá*
- Kicsit gáz lenne ha integetnék nekik. *Mondtam elgondolkozóan.*
- Egye fene...hiiiiii. *Vigyorogtam ki az ablakon, majd elkezdtem egyik integetni, de csak egy kis ideig.*
- Nem félsz hogy a fiúk holnap az orrod alá dörgölik az újságot, hogy...- még is mit képzelsz? *Mutogattam egy vicces hangot adva.*