Park

-Gyorsan túlélted!*mondtam mosolyogva*-Hát akkor megyünk valahova, vagy itt maradunk a Park közepén egymást bámulva?*kérdeztem kacagva, majd adtam egy lágy csókot ajkaira, és utána megfogtam a kezét.*

- Akkor menjünk át a játszótérre. * Javasoltam mosolyogva.*
- Ilyenkor úgy sincs ott senki. *Nevettem fel.*

Saját: Mindjárt csinálom a játszóteret. xD

-Sajnálom, ha megbántottalak valamivel. Bármivel.*a hangom aggódó volt. nem értettem, hogy mi történt. talán tettem valamit? de nem is, még maradunk, nem elmegyünk el rögtön másnap a koncert után. azt beszéltük meg, hogy pihenünk egy kicsit. és én ezt megtartom, szükségem van egy kis nyaralásra. havonta vagy egy csomó koncertet adunk, egy igazi pihenés nélkül...de miután megtaláltam Patriciat, már nem a pihenés miatt maradnék itt, hanem Ő miatta. Ő miatta örökké itt maradnék. amíg Ő...*

- Nem. Nem bántottál meg. *Mondtam halkan, ám hangom nem volt boldog. De volt belül valami ami ki akart mondani egy szót. Csak nem merte. Félénk voltam, bevallom. Féltem, hogy Paul hülyének néz, hiszen csak 1 napja ismerem. És ez furcsa. Mert ilyen hamar két ember... De én akkor is. Tüzel bennem.*
- Paul..én...*Mondtam közbe elé álltam és mélyen a szemeibe néztem.*
- Szeretlek. *Mondtam ki végül, habár elég nehézkesen, és vártam arra, hogy vajon mit reagál.*

*meglepődtem azon amit mondott..*"Szeret?"*kérdeztem magamtól..amint kimondta ezt a szót felpezsdült bennem egy vágy. egy szó. ugyanez..Szeretlek! megálltam s így gondolkoztam azon, hogy ki mondjam, és úgy nehezebb lesz-e elválnunk. vagy úgy esz nehezebb, hogy nem mondom el, és akkor megbánom örökre...egy pár másodperc töprengés után rájöttem.*-Én..én is szeretlek!*mondtam hangosan. meglepettnek tűnt válaszomon. lehet, hogy ő nem akarta, hogy én szeressem őt...bármit is szeretett volna ezen már nem lehet változtatni.*

- Hh...* Mosolyodtam el, bár már beszélni nem voltam képes, a vigyor arcomon megmaradt, s így ezzel el is bucsúsztam tőle. Lassan mentem vissza a szállásra, hogy végre aludjak.*

*ha még egyszer megállítottam volna, talán soha többé nem szól hozzám....ez egy tény volt számomra. csak hagytam, hogy elmenjen, s reménykedtem benne, hogy még találkozunk...mikor már eltűnt a sötétségbe elindultam ugyanarra amerre ő, hisz nekem is arra kellett mennem...*

* A megszokott tempóban sétáltunk a Park poros utcáján.*
- Nahát...nem furcsa? *Kérdeztem csodálkozóan.*....már vagy két napja el sem szakadtunk egymástól. *Mondtam hihetetlenkedve, mikor Paul megfogta a kezemet, és ujjait, ujjaim közé helyezte.*

-Nem. szerntem nem furcsa. Miért talán el szeretnl menni valahova, mondjuk a lakótsaddal? megérteném. [b]*mondtam kicsit félénken, hátha iegnt mobd és elmegy*

- Nem dehogy is. *Mondtam mosolyogva.*
- Vagy is szívesen vagyok vele,d meg Elizabethel is.