Park

* Amikor kiértünk a Park-ba lassan sétáltunk és úgy folytattuk tovább a beszélgetést.*
- Amit odabent mondtál az előbb, azt komolyan gondoltad, vagy csak hülyéskedtél...hogy gyönyörű és kedves vagyok.

-Ilyenekkel nem hülyéskedem!*mondtam komolyan, de azután mosolyogtam.*-Nem, tényleg! Szerintem igazán gyönyörű vagy és nagyon kedves.*folytattam őszintén*-De ez nem nyilvánvaló? Biztosan minden pasinak folyik a nyála ha rád néz.*mondtam komolya. hisz komolyan is gondoltam.*

- Hm...*Mosolyodtam el, majd megálltam, és ránéztem.*...Na ebben tévedsz. Nagyon sok fiú barátom van akikkel nagyon jól érzem magamat. És valóban voltak udvarlóim, de sose szerettek még belém. Nem kellek nekik. * Mondtam közbe lehajtottam a fejemet, és szememet a cipő orromra szegeztem.*

Nah! Ne búslakodj!*mondtam, majd odaálltam elé és felemeltem a fejét.*

- Te annyira jó vagy hozzám. Pedig alig ismersz. *Mondtam mosolyogva, majd mélyen néztem tovább a szemeibe.* krhm....és ma este mit csinálsz, *Szegesztem szememet ismét a cipőmre.*

-Valahogy nem tudok hozzád rosszindulatú lenni.*mondtam a vallomásomat...még sosem éreztem ilyet...a kezem még mindig az állán volt.*-Mondták már neked, hogy a szemeddel ölni tudsz? Aki belenéz elolvad.*mondtam a bókot...*

* Ezen el kellett mosolyodnom.*...mondták már egy páran. *Helyeseltem még mindig mosolyogva, majd arcom ismét elpirult, a szívem meg csak kalimpált. Olyan furcsa. Majd komolyan néztem szemeibe, és bele haraptam az ajkamba. Majd megráztam a fejemet, és sétáltunk tovább.*

-Rosszat mondtam?*kérdeztem aggódva, hogy talán megbántottam...mivel egy ideig nem válaszolt csöndben sétáltam mellette.*

- Nem csak..én...* Hogyha mondjam el mit érzek. Hiszen csak fél napja ismerem.*
- Mindegy...de hülye vagyok..*Mondtam majd elindultam, reménykedve hogy talán vissza jön mellém.*

-Nem! Dehogy vagy hülye! Miért gondolod ezt?*kérdeztem, s egy kicsit felgyorsított,de könnyedén tartottam vele a tempót*

- Te...eltudnál fogadni egy ilyen lányt? Mint én vagyok, Aki nem ér fel egy rajongóval sem? *Néztem rá aggodalmasan.*...azt hiszem elveztettem az önbizalmamat. * Néztem el oldalra, a naplementére amitől csak úgy csillogót a tó.*

-Benned sokkal több van, mint abban a rajongókban! Hidd el ezt nekem kérlek.*mondtam őszintén a szemébe nézve*

- Akkor, ha úgy adódna....eltudnál fogadni, mondjuk barátnődként? *Néztem rá ám arcomon látszodott a megkönnyebbülés.*

-Természetesen. Bármikor.*mondtam kedvesen, mélyen a szemébe nézve...*-És te engem? Nem zavarna, hogy egy híresség lenne a barátod?*kérdeztem , s egy kicsit aggódtam a válaszán*

* Meglepődtem a kérdésén.*
- Igen. Kifejezetten nem zavarna. Ha csak nem járnának állandóan a nyomunkban a rajongóid, és nem kell csuklyával a fejünkön mászkálni. *Mondtam majd a végén elkezdtem nevetni.*
- Ez jó. Hogy megbeszéltük mind kettőnknek meg van az esélye rá hogy az igazi belénk szeressen. Már csak a megfelelő embert kéne megtalálni erre a posztra.*

-Azt hiszem meg is van az a bizonyos személy.*mondtam, majd elkezdtem közelíteni felé, s végén...megcsókoltam...*

* És megkaptam ez első igazi csókomat. Na jó anyutól kaptam még kiskoromban, de ez az érvényes.*
- Köszi a csókot...de ki az igazi?...*Néztem furán majd leesett.*....ja hogy én. *Mosolyodtam el, majd nyomtam egy csókot az ajkaira és folytattam.*

*a csók közben elmosolyodtam azon amit mondott, de nem zavartam meg a csókunkat.*

- Figyelj, mi most járunk, *Néztem elgondolkozóan közben kezem a szám előtt volt. Annyira helyes, és kedves volt velem, mint még senki. Már csak egy bökkenő van. Mi van ha emiatt elvernek a rajongó lányok. Aggodalmaskodtam magamban, ami az arcomon is meglátszott.*

-Úgy gondolom, hogy igen! Mi most járunk!...*valami volt az arcán nem tudom, hogy mi történhetett, de megijedtem, hogy talán én tettem valami rosszat*-Csináltam valamit?*kérdeztem egy kissé aggodalmasan*

-Csak féle. *Hajoltam oda hozzá, és súgtam.*
- Mi van ha...*Nyeltem egy nagyot.*...ha a rajongóid....el bánnak velem emiatt.

*egy kicsit kacagtam, de hamar abbahagytam mikor láttam, hogy megbántottam vele..két oldalról megfogtam az arcát, hogy csak a szemembe nézhessek.*-Az lehetetlen! Megvédelek! Sőt mindenki meg fog védeni4 Ígérem!...Rendben?*kérdeztem mosolyogva, de ez a fülig érő mosoly csak azért volt az arcomon, hogy megnyugtassam*

- Paul ez nem vicces érted? ...hallottam mekkora balesetek szoktak lenni ilyen apróságok miatt. Nem érted? Már az is zavar hogy azok a lányok ott bámulnak minket. * jeleztem a szememmel balra.*

-De értem, és hidd el, hogy engem is zavar. Mindig is zavart. És mindig is fog...*mondtam igazán őszintén...inkább visszavonulnék, minthogy ne beszéljen velem Patricia.*-Kérlek értsd meg! Nem tudtam, hogy a bandának ekkora hírneve lesz. És, ha tudtam volna, lehet nem mentem volna bele.*folytattam. igaz volt. minden igaz volt.*

- Mi??? Dehogy nem mentél volna bele. *Parancsoltam rá.*....Hiszen szereted csinálni akkor miért ne. *Mondtam majd elmosolyodtam.*
- De abba nem hazudtam hogy idegesítő hogy minket néznek. De....már nem igen izgat. *Mondtam majd lassan átöleltem.*