Kórház

-Csak egy feltétellel, ha ott leszel és megismerkedsz személyesen a barátaimmal.*mondtam mosolyogva*Más különben felejtős a dolog*folytattam és ismét megcsókoltam, majd hirtelen kopogást hallottam. abbahagytam a csókot és hátranéztem az ajtóhoz. a fiúk voltak ott. és hoztak magukkal csokrot is Patnek*

* Amikor hallottam a kopogást, vissza feküdtem az ágyra, hátha a nővér az, majd magamra húztam a takarót.*
- Ssssss...én nem keltem fel. *Mondtam suttogva Paulnak, majd 3 ember nyitott be.* "Oh biztos a társai, akik szerint bajt hozok a zenekarukra."
- Áhh...*Mondtam meg nyugdova majd a takarót ledobtam a derekamig.*

-Sziasztok! Mi járatban erre fele?*kérdeztem, majd felálltam, és odamentem a haverok közé.*-Csak meg akartuk nézni, hogy mi van a gerlice párral*mondta John*

- Gerlice? *Néztem csodálkozva, közbe mosolyogva.*
- Amúgy megvagyunk. Köszi. *Mondtam, majd George egy csokor virágot tett a vázába.*
- Ezt neked hoztuk engesztelés képpen. *Mondta kedvesen.*
- Köszönöm. De nem kell engesztelni, nem tehettek róla. *Mondtam árva szemekkel.*

*Pat nem lett különösebben izgatott amiatt, hogy velük találkozik. de végül is örültem annak, hogy nem kezd el sikítozni, s aláírásokat kéregetni a srácoktól..én csak néztem ahogy elbeszélgetnek a többiek. *

- Akkor mi most magatokra hagyunk. Ugye srácok? *Mondta Ringo, majd kimentek a szobából, és becsukták az ajtót.*
- Hát úgy látszik ismét kettesben. *Mondtam egyik szemöldökömet felemelve. Majd magamhoz húztam és megcsókoltam.*
- Fura hogy nem sikítottam rájuk mi? Új még nektek..tudom. *Kezdtem el nevetni.*

-Én örültem..neki....és sze..rintem..ők is.*mondtam el nagy nehezen a csókok közepette.* -Mondták már neked, hogy nagyon jól csókolsz? Igaz nincs tapasztalatom, de akkor is.*folytattam kedvesen, majd odahúztam a széket az ágya mellé, pont, hogy a fejünk egy szintben és egymás mellett legyen. úgy sokkal jobb beszélgetni, meg hát mást is könnyebb úgy csinálni.

- Te se panaszkodhatsz. *Mondtam neki mosolyogva.*
- Figyi...*Elkezdtem bizergálni ujjaimmal.*
- Mit éreztél amikor elösszőr megláttál? Mondjuk sejtem mit düht. Mert rád öntöttem a kólát. *Nevettem el magamat.*

/saját: bizergálni...imádlak../

-Csak amíg meg nem láttalak. Utána olyan érzésem támadt, hogy: Bármi történhet velem, de téged had lássalak még egyszer* mondtam egyszerűen, mintha ez olyan nyilvánvaló lenne minden lánnyal. pedig nem az, ez csak vele fordult elő, és csak vele is fog.*

- Érteeem. *Mondtam mosolyogva, hogy végre megtudtam az igazat*
- És mi lesz a rajongókkal ha megtudják barátnőd van. Mondjuk úgy is azt gondolják egypár hónap vagy egy két éves lehet majd a dolog.

-Akkor tudni fogják. És el fogják fogadni. De miért érdekel téged ez a dolog ennyire?*kérdeztem, s a hangomban igazi kíváncsiság lapult.*

- Na..oké de ne nézz hülyének....tudod én. Láttam őket az utcán, és ami azt illeti, félek tőlük. *Mondtam kissé grimaszolva, mert nem tudtam mit szól ehhez a hírhez. Félek a rajongóitól. Azért van benne valami azok a lányok rémisztőek. Komolyan.*

*egy kicsit nevettem, de amikor meglátta, az arcát abbahagytam. Megbántottam.*-Tudod elég félelmetesek. Amikor először letámadtam én is megijedtem.*vallottam be, s megint elnevetettem magam, de most amagmon.*

- Ezen kérlek ne nevess.Nem vicces. Tényleg rémísztőek azok a lányok. Engem bármikor agyon vernek...na jó tuti egy kézzel leverném őket, de akkor is. *Mondtam neki árva szemeket bevetve.*

-Meg hiszem azt! Erős kis csaj vagy*mondtam nevetve. felvidított. olyan jól éreztem magam a közelébe. soha nem akarok elmenni mellőle. lehet, hogy ez úgy hangzik, mintha önző lennék, de akkor is.

-khm...köszi. Tényleg erős csaj vagyok. *Mondtam dicsekedve, majd magamhoz húztam és elkezdtem csókokat dobálni felé., majd két karomat nyaka köré fontam.*
- Szeretlek.

-Én is szeretlek!*mondtam, s szorosabban öleltem magamhoz*

* Szorosan öleltem magamhoz, majd lassan hátra dőltem és húztam magammal., közbe elmosolyodtam.*

- Khm....jó hírem van. * Szólt közbe a doki.*
- Haza mehet. *Egy darabig nagy szemekkel néztem, majd hirtelen fölugrottam.*
- Igen. Ez az. yeah yeah yeah. *Kezdtem el táncolni.* - Na megyek öltözni. *Mondtam sürgetve, majd bementem a mosdóba, közbe hallottam amint az orvos beszél.*
- Csak egy kis emélkezet kiesése votl, valószínű a seb okozta a homlokán. Hamar begyógyul. De ezt a gyógyszert adja oda neki. *Mondta a doki paulnak. Majd kimentem és a doki sehol.*
- Itt vaaagyok.

-Remek.*örültem, hogy kiengedték, és ez azt jelenti, hogy nincs nagy baja. de nem tudtam, hogy hogy áll a gyógyszerekkel. ha valami ételbe akarom beledugni és úgy megetetni vele, lehet, hogy a végén kiderül, s akkor haragudni fog. Viszont, ha elmondom, akkor leehet, hogy kiborul, mert nem tudom, hogy, hogy áll a gyógyszerekhez.*

- Mi az a kezedben? Gyógyszer? remek. kössz. *Vettem ki a kezéből?*
- Mehetünk, *Kérdzetem mosolyogva.*
- Nme mehetnénk hozzánk, *Kérleltem szépen.*

-Ahogy szeretnéd!*mondtam. majd megfogtam a kezét, s úgy mentünk az autómhoz*