Utca

* Elizabethel sétáltunk az utcán délután, kólát szürcsölgetve. Tök jól elvoltunk, happy-k voltunk. De nagy volt a nyüzsgés. Lányok ezre sorakozott a szállás utcájában.*
- Ekkor felfordulást. Meghalt valaki? Vagy mi?...vágjuk le az utat. *Javasoltam Elizabeth-nek.*

*jó volt egy ilyen igaz baráttal lenni. pedig azt hittem, hogy is senkit sem fogok majd ismerni. tévedtem. az egyik legjobb barátnőmnek tekintem Patriciát....sétálás közben az innivalónkat ittunk. az enyém már majdnem elfogyott, de neki volt még egy csomó....mikor felnéztem csomó lány sikoltozott előttünk...nem tudtam, hogy mi lehet ez a nagy felfordulás...kérdőn néztem Patriviára, de úgy látszott ő sem tudja..*-Rendben! Menjünk...*mondtam egyszerűen, miután megszólalt, majd letértem az utcáról a fűre, s onnan folytattam a sétálást. út közben már teljesen elfogyott a Colám...*-Tudod mit? Én visszamegyek és veszek még egy ilyen finom, de káros cukros löttyöt. Mit szólsz hozzá?* Patricia csak bólintott egy mosollyal megtűzve*-Akkor majd otthon találkozunk!*mondtam, majd megfordultam, s elindultam visszafele*

* Elizabeth útközben elment még egy kólát venni. Pedig azt hittem én vagyok gyors ivó. Majd néztem hátra, és úgy mentem előre, amikor megbotlottam valamiban, vagy valakiben. Egy srácra öntöttem a kólát véletlenül.*
- Oh...annyira sajnálom. *Mondtam a nevetést vissza fojtva.*
- Annyira ismerős vagy....

*már nagyon untam, hogy itt lézengenek ezek a sok lányok. Állandóan. Ki akartam szabadulni, s valahova elbújni előlük...miután kiosztottam pár aláírást, lassan elengedtek...miközben sétáltam hirtelen belém jött egy lány, vagy inkább én mentem belé, hisz próbáltam elmenekülni a többi lánytól...valami ragacsos fröccsent rám...*"Cola"*gondoltam magamban, dühöngve*-Jól van! Semmi baj!*mondtam, majd elkezdtem letörölgetni magamról. a lány azt mondta, hogy ismerős vagyok.*"Talán nem ismer fel?"*hüledeztem magamban...majd ránéztem...gyönyörű volt. még nem láttam ilyen szép nőt. és most kivételes ő nem zavart. kívántam a társaságát és azt is, hogy ez a pillanat bárcsak örökké tartana.*

- Te vagy Paul McCartney? *Néztem rá mosolyogva még is grimaszolva, de nem a gúnyos értelemben.*
- Mit csinálsz itt? A lányok ott vannak...várják hogy randit kaphassanak. *Mondtam neki még mindig ugyanazzal a nézéssel.*...vagy már lecsapott rád egy híresség 1 perc alatt? *Néztem kicsit csodálkozva.*
- Patrícia. *Nyújtottam oda a kezemet.*

-Oh tudom! Éppen előlük akarok menekülni.*vallottam, be, majd megfogtam a kezét.*-Paul McCartney! De ezt fölöslegesen mondom. Szervusz Patricia. Szép neved van, illik hozzád!*dicsértem meg. és egy széles mosoly lett az arcomon*

- Köszönöm...de miért fölösleges mondanod a nevedet. Például első látásra föl se ismertelek. *Mondtam neki egyik szemöldökömet felemelve, majd oldalra néztem ahol lányok szálltam le a buszról.*
- Nem félsz hogy észre vesznek velem? *Néztem rá kérdően.*

-Csak mert már mondtad! Azért gondoltam...de mindegy.*mondtam nyugodtan*-És nem, nem aggódom azon, hogy meglátnak veled.*folytattam kedvesen.*

- Szerintem meg aggódj, mert erre tartanak. *Mondtam ilyedten, amikor megláttam a felénk zúduló lány csapatot. Kb. 3-an lehettek.*

-Velem tartasz?*mondtam és a fejemmel az ellenkező oldalra bólintottam.*-Tudsz valami helyet, amit nem találnak meg?*kérdeztem kíváncsian, s sürgetően.*"nem tudom, hogyan bírják ki ezt a többiek. én az elején sem bírtam..."*gondolkoztam el, miközben vártam a válaszára*

- Igen veled tartok...*Mondtam szememet forgatva egy nagy sohajtással kísérve.*
- És ami azt illeti tudok. Gyere. *Majd megfogtam a kezét, és elvezettem a szállásra.*

*Éppen jöttem haza, a foci edzésről, amikor láttam megint mekkora a zűrzavar az utcában. Láttam Paul-t is amint autógrammot osztogat. Próbáltam oda menni, de a rajongólányok-tól nem tudtam elmenni, hirtelen nagy lökést éreztem, az egyik lány kilökött az útra. Hallottam egy kocsi nyikorgást a sarkon ami 200-al jött kb. Gyorsan futottam el de a kocsi akkorát fékezett, hogy föld-be gyökerezett a lábam. Kezemet a kocsi elejére tettem, és a lökés-nek köszönhetően hátra estem. Hirtelen egy férfi futott oda. olyan 50 éves lehetett.*
- Jól vagy kislány? *Kérdezte aggodalmasan, de én min aki be van rúgva.*
- Persze....öh. *Majd hirtelen elhomályosult minden. Elvesztettem eszméletemet, és egy réten találtam magamat. Egy olyan réten ahova mindig is szerettem volna elmenni. Egy fa állt a dombon azon egy hinta csüngött, erdő volt mellettem és a domb aljánál, de még előtte volt a lovak otthona. Attól függetlenül, hogy belepottyantam életem legszebb álmába, hallottam, és éreztem mindent, ami körülöttem történt. Nagy volt a sürgés forgás, rendőrök próbálták vissza tartani a rajongókat. A férfi, aki amúgy egy nagyon szimpatikus személyiség volt, egy vizes rongyot nyomott a jobb térdemre. Nagyon kellemes volt. Éreztem valami fájdalmat is, talán egy horzsolás lehetett. Éreztem az arcom majd leég, ekkor a férfi arcomat is elkezdte törölgetni, ami szintén jól esett. Egy pillanatra kinyíltak a szemeim, és láttam a rajongókon kívül mindenki döbbenten, és aggódva nézett. Ekkor ismét vissza tértem az álmomba. Majd hirtelen egy hideg kéz nyúlt az arcomhoz, és a fejem alá egy puha pulóvert tett. Ezt a kezet valahogy megismertem éreztem hogy ő ez, mert a tekintete perzselte az arcomat.*

*a rajongók megint megtaláltak. az aláírásokat mosollyal osztogattam, de egyik sem volt igaz. egyfolytában csak Pat járt a gondolataimban. Nem tudtam koncentrálni semmire az ég világon...S ekkor megláttam Őt. Abba hagytam az írást és csak őt figyeltem. Megpróbált közelebb jönni, de a lányok nem engedték. megmozdult a kezem, hogy széttoljam azt a sok lányt előttem és odamenjek Ő hozzá. nem sikerült. végül egy lány, hatalmas, vörös, hosszú fürtökkel, ellökte, ki az útra. egy kamion elütötte. ha 100 évig élek is, erre a pillanatra mindig emlékezni fogok...éreztem a fájdalmat a szívemben, hogy látom őt így összetörve, az úton feküdve. és még azt, mondja, hogy jól van. odafutottam, az sem érdekelt, ha véletlenül megütöttem az egyik lányt. csak hozzá akartam érni és megtudni, hogy milyen súlyosak is a sérülései..a kamionos aki elütötte, bűzlött a piától...elájult. Patricia elájult. nem tudtam kibírni, hogy ne érjek hozzá. felemeltem a fejénél. szinte már sírtam. igazán könnyezett a szemem...hatalmas dühöt éreztem a fickó és az a bizonyos lány iránt.*"nah ezek azok a pillanatok amiért nem akarok színész lenni."*gondoltam. lágyan megcsókoltam Patot.*[b]-Kérlek Patricia! Ébredj fel! Kérlek! Szeretlek! Könyörgöm, ébredj fel!*kiabáltam*

* Éreztem amint valaki megcsókolt, ám ekkor már szemeim kezdtek kinyílni.*"Nahát, akárcsak a Csipkerózsika."* Hallottam amint a férfi oda szólt Paul-nak.*
- Nyugalom fiam. Nem ütötte el a kocsi, csak éppenséggel meglökte a fékezésnél. A lány most alszik. *Erre kinyíltak rendesen a szemeim. Láttam amint már a rajongók szemei is ide figyelgetnek, Paul pedig a fejemnél ült, és a homlokomra tartotta az a jegelős micsodát. A térdem már nem igen fájt, mert be volt kötve.*
- Nem alszok...már. *Mondtam álmosan, majd kicsit följebb ültem. Láttam Paul-on a boldogságot.
- Hol vagyok? *Kérdeztem, még mindig kómásan.*
- Egy autó majdnem elütött. Mekkora erő van benned, hogy a fékezésnél is csak ilyen picit estél? *Kérdezte mosolyogva a férfi.*
- Nem tudom. Áu. *Mondtam mikor megfogtam a fejemet.*
- Áh...egy kis agyrázkódás. Nem sokára tiszta lesz kép nyugi. *Nyugtatott a férfi.*
- Én, nyugodt vagyok, de viszont szívesen bemennék valami helyiségre, mint hogy itt az út kellős közepén feküdjek. *Mondtam, majd fölültem.*
- Jó de miközben mész haza, jegeld a homlokodat. Értek hozzá. Orvos vagyok. *Büszkélkedett a férfi.*
- Jó. *Mondtam, bár hangomon, még mindig lehetett hallani, hogy most keltem fel. Az az nem szó szerint, mert délután van, és nem reggel.* "Eszméletlen idegesítő, hogy minket néznek ezek a lányok.*
- Te...téged ismerlek. Vagy is láttalak...te löktél ki az útra. *Mutattam a vörös hajú lány felé.*
- Te szemét... *Mondtam mérgesen, és halkan, szívem szerint megvertem volna, de nem akartam műsort csinálni. Azt is láttam ahogy Paul zenekar társai John, Ringo, és George is idenéz.* "ÁÁÁÁÁHHHH....honnan tudom kik ők?"*Kérdeztem magamtól.*
- Paul..... *Szóltam Paul-nak majd ő rám nézett.*
- Nem tudom...nem is akartam semmi. Hülye vagyok? *Kérdeztem kétségbeesetten a férfitől.*
- Nem ahogy mondtam picike agyrázkódás nem sokára jobb lesz.
- Jó. *Válaszoltam ismét.*

*Pat úgy tett mintha, nem is történt volna semmi. nem akartam aggodalmaskodni túlságosan, ezért csak segítettem neki felállni és sétálni...a vörös hajú lány még mindig ott volt. hatalmas düh égett a szememben amikor rá néztem. eddig még nem ismertem meg az igazi Gyűlöletet, s utálatot, de most, most már rájöttem, hogy mit is jelentenek ezek a szavak...mikor már beértünk az épületbe, a düh még mindig ott volt a szememben. folyton csak az járt az eszembe, hogy miért lökhette ki az őt az a csaj. csak a véletlen műve lenne, vagy szándékosan bántotta?...az ébresztett fel a gondolkozásból, hogy Patricia egy fájdalomhangot adott, ki és a fejét fogta.*-Patricia, mi...mi a baj? Rosszul vagy? Nagyon fáj?*kérdeztem aggodalmasan, bár most ütötte el egy kocsi, jó, hogy fáj neki valamije....kicsit jobban lett és a jeget is jobban rányomta a fejére.*-Elviszlek magamhoz.*a hangom ne tűrt ellenvetést és ezt ő is észlelete. egyszerűen csak felnyújtotta a kezét, én segítettem neki felállni és már gyalogoltunk is a kocsimhoz.*

* Paul besegített a kocsiba, és egyáltalán nem érdekelt, hogy azt gondolják az emberek. "Áhh de mázlista a csaj.". Nem nem az, mert az nem mázli, ha valakit elüt a kocsi. Bosszankodtam magamban. Majd amikor oda értünk ahhoz a házhoz ahol a zenekar szállt meg, kisegített a kocsiból, és felkísért az ő lakásába. Amikor fölértünk majd össze estem a fáradtságtól, és a fájdalomtól, és vágytam egy jó kiadós alvásra. Paul kiment a konyhába, közbe leültem a kanapéra, majd hirtelen hátra dőltem, és elkezdtem aludni. Pual egy jó ideig nem jött vissza, majd hallottam a lábai lépteit, mi közbe közeledik a kanapéhoz.*