Focipálya

...

-Csak nem akarlak nagyon leverni! Nehogy elmenjen az önbizalmad a további játékoktól!*mondtam hangosan és nevetve...majd odaszaladtam a focipályára...gyors volt...nagyon is és ügyes...én viszont védtem, ő pedig csak támadott...egy gólt beengedtem, de utána már én is támadtam, s neki kellett ügyelnie, hogy ne menjen be egyszer sem a labda...sikerült kicseleznem így már egyazon volt a pontszám*

- Áhá..ügyes. De úgy se versz le. *Sokkal jobb volt mint gondoltam. Jobban össze kellett magamat szednem a játék közben, nehogy még tényleg leverjen, amikor felém közelitet, hátat fordítottam majd ki cseleztem, és rálőttem a kapura.*
- 2-1 nekem. * Kiáltottam oda neki, majd amikor vissza futottam a térfelemre, közbe oda mondtam neki.*
- Úgy látszik én vezetek. *Mondtam egy ördögies kacajjal, majd folytattuk.*

-Jelenleg!*kiabáltam vissza majd, olyan 5 perc focizás után még egy gólt lőttem.*-Még most is úgy gondolod?*kérdeztem huncut mosollyal*

- Nyugi, csak kiegyenlítettél. *Mondtam harcos arcot vágva, majd még többet adtam bele. Ám hiába Paul elég jó volt. Sőt.*" De én meg gyorsabb voltam."*Ezzel vigasztaltam magamat. Futottam, cseleztem, de még két gólt belőtt. Gyorsan előre szaladtam, elvettem a labdát, és rúgtam én is egyet. Ám még mindig ő vezetett eggyel. Sőt észre se vettem amikor megkerült. Így még egy gólt szerzett. Előre futott, közbe megálltam, és a térdemre ütöttem.*
- A fenébe. * Mondtam halkan magamnak, majd egyenletlen sóhajtásokat vettem, közbe szemeim-el hunyorítottam.* " Áhh...nyerni fog...de nem..amíg itt vagyok nem."

-Hé Pat, jól vagy?*kérdeztem aggódva, miközben felé fordultam, s a talpam alá tetem a labdát...hirtelen felkelt, s őrülten elkezdett futni.*-Áá..csak becsaptál?! Hát, ha így játszunk akkor rendben! Nem kegyelmezek...*mondtam ördögien és még jobban hajtottam arra, hogy nyerjek...*

- Nem mondtam hogy becsaptalak...csak hamar észhez tértem. *Kiabáltam hátra, é belőttem. Majd Paul hozta a labdát, de kicseleztem, viszont ő tempót tartott, így nehéz dolgom volt, kimérés nélkül rúgtam bele a labdába, közbe Paul kezét megfogtam és hátra döntöttem. *
- Menj be menj be...*Imádkoztam majd bement, és elkezdtem örömömben ugrálni.*
- Khm...úgy látszik megvertelek. *mondtam nyugodtan, de ahelyett, hogy föl segítettem volna, lassan sétáltam mellette.*

-Ez nem ér! Meg állítottál.*kiabáltam miközben feltápászkodtam.*-Nagyon ügyesen játszol!*dicsértem meg*

- Köszönöm...te is. *Ismertem be.*
- Ne haragúdj hogy ellöktelek. *Mondtam egy kis csibész mosollyal, majd ismét hátra löktem de óvatosan, majd hirtelen magával húzott.*
- Te kis... *Mondtam dühösen, de valahogy legbelül még se voltam mérges, mert jól esett. Na jó nem az esés.*

-Mi is vagyok én?*kérdeztem huncutul, de nem hagytam, hogy válaszoljon, inkább megcsókoltam.*

- Te kis huncut!!! *Mondtam huncutul, majd kezeimet nyaka köré fontam és megcsókoltam. Próbáltam föl kelni, de ő vissza húzott.*
- Khm..Paul. Paul...nem engednél el? *Néztem rá szempilláimat remegtetve.*

-Ha ezt szeretnéd...*mondtam és már engedtem is...*-Mit szeretnél csinálni,*kérdeztem miután már én is felálltam*

- Este 8-kor? *Néztem csodálkozva.*
- Hát nem tudom. Mond meg te, mindig én mondom. *Mondtam nevetve.*
- Ápropó. Nektek nem szokott lenni próba koncertek előtt. Csak mert ha jól látom azt a plakátot, akkor holnap este lesz.

-Néha szokott.*mondtam...*[b]-Hát...akkor lehet mennünk kéne...Már biztosan keresnek téged is meg engem is.*mondtam szomorkásan. semmi kedvem nem volt elmenni bárhová is nélküle*

- Akkor itt elválnak útjaink. *Láttam a meghökkenést az arcán.*
- Hát holnap koncert, aztán mentek tovább, és persze mindig vissza jössz ide hiszen itt laksz, de engem elfelejtesz. Találsz mindig minden helyen egy lányt. *Mondtam, majd kicsit látszott a szomorúság az arcomon.*
- Szia. *Köszöntem el halkan és lassan indultam el a szállás felé vezető úton.*

*meghökkentet az amit mondott. hisz ő volt az egyetlen lány akire egyáltalán felfigyeltem. hogy felejteném el?*-Várj Patricia! Ezt miből vetted? Hogy elfelejtenélek?*kérdeztem kíváncsian, majd utánafutottam és megfogtam a kezét, hogy forduljon vissza hozzám*

- Nem én csak...Hogy, úgy is találsz mást, amikor koncertezel. És szerinted mennyi az esélye, hogy találkozunk? Igen. Talán évek múlva, amikor már fel se ismerjük egymást? Én csak szerettem volna....vagy is...úgy értem megértem azt ha majd lesz más. Érted? *Mondtam még mindig tudatlanul, és félénken, de nyugodt voltam.*

-Megszámlálni sem tudom, hogy mennyi koncerten voltunk. Hogy hány városban jártam eddig, hogy mennyi lány kért meg, hogy randizzam vele. De egyik sem érdekelt. És lám, egy na megtalállak téged. Hozzád foghatót még sosem láttam. Pedig kerestem, viszont amikor nem számítottam rá Te ott termettél és kihúztál minden egyes gondomból. Örültem neked. Te vagy az első szerelmem és az utolsó is leszel.*hadartam, de nem érdekelt, csak azt akartam, hogy ne úgy váljunk el, hogy utáljon engem.*

*Ekkor lehajtottam a fejemet, és gondolkozóan néztem, elkezdtem sétálgatni majd megálltam.*
- Hiszek neked. És örülök, hogy így gondolod, hogy én vagyok az első és az utolsó is. Aranyos vagy. *Közbe megsimítottam az arcát, és adtam egy csókot, majd elindultam. *Majd gyorsan vissza futottam.*
- Bocis elfelejtettem egy irányba indultunk. *Mondtam mosolyogva, majd elindultunk.*